Kedves Anyák és Lányok!

A Felelősen Magadért Egyesület (FEME) örömmel hirdeti meg az első "Hello Girls!" különleges anyák napi workshopját, amelyre pályázat útján kerülnek kiválasztásra a szerencsés anya-lánya párosok.
Anyák napi programunkat egyedülálló előadással kezdjük, majd egy Apacuka kerámia workshop-pal zárjuk, így az anya-lánya párosok május 5-én 2 különleges programot is nyerhetnek:

1. ANYÁK NAPI SUNDAY BRUNCH – Tari Annamáriával és Jaksity Katával
A kiválasztott pályázók ingyen csatlakozhatnak 9:00-kor kezdődő rendezvényünkhöz, Budapesten, az Actor Hotelben (cím: 1094 Budapest, Viola u. 10.) Az Anyák Napi Sunday Brunch eseményünkön egy finom kávé és croissant mellett tartalmas, interaktív beszélgetést ígérünk Nektek, mely során Tari Annamária klinikai pszichológus és Jaksity Kata műsorvezető segítségével megbeszéljük, hogyan építhetünk erősebb, megértőbb kapcsolatot egymással.
(Ez a rendezvény belépőjegy vásárlásával látogatható, de a pályázat nyertesei INGYEN vehetnek rajta részt.)

A beszélgetésről bővebb infókat itt találsz: facebook esemény link

2. „Hello Girls” - kerámia workshop
Ezt a másfél órás programot követően a győztes pályázókkal átsétálunk a 2 percre lévő Apacuka Ceramics műhelyébe, ahol együtt alkothattok közösen egy M-es méretű kerámiatálat. A tál mintáját, színét együtt találhatjátok ki, és közösen készíthetiket el. A tálat a műhelyben véglegesítik, melyet 8 héttel az eseményt követően tudtok a műhelyben átvenni. A tálat egy újabb örök emlék, mely a köztetek lévő erős köteléket és szeretetet szimbolizálja majd.
Miért pályázzatok?
• Ez a délelőtt kiváló lehetőség arra, hogy egy igazán kreatív és tartalmas "mi-időt" töltsetek együtt, miközben új készségeket sajátíthattok el, és mélyebb betekintést nyerhettek egymás világába.
• A workshop nemcsak az alkotás örömét kínálja, hanem egy olyan teret is, ahol szabadon megoszthatjátok gondolataitokat, érzéseiteket és tapasztalataitokat más anya-lánya párosokkal.

Hogyan pályázzatok?
• Készítsetek egy max 1,5 perces videót, vagy írjatok egy A/4-es oldalnyi pályázati anyagot arról, hogy miért lenne szükségetek erre a közös élményre, miért éppen ti érdemlitek meg ezt a különleges lehetőséget.
• Meséljetek el nekünk egy kis történetet arról, hogy mi teszi egyedülállóvá az anya-lánya kapcsolatotokat.
• Milyen közös kihívásokat és örömöket éltetek meg eddig, és miért lenne számotokra fontos és hasznos ez az esemény.

Beküldési határidő és részletek:
 Oszd meg legalább egy saját social media felületeden pályázatotokat (Facebook, Instagram), és használd a #FelelősenMagadértEgyesület #Hello_Girls_jelentkezes hashtaget a posztod alatt.
 Vagy küldd el nekünk a következő e-mail címre: feme@feme.hu, "Hello Girls! Pályázat" tárgymegjelöléssel.
 Beküldési határidő: 2024. április 25., éjfél

🎥 A videó-pályázatok technikai feltételei:
- Social felületeken az adott platform által előírt méretben és formátumban
- Emailes beküldés esetén MP4 formátumban és maximum 700 Mb méretben várjuk, Dropbox, Wetransfer filemegosztó linken a feme@feme.hu címünkre
🖋 Az írott pályamunkákkal kapcsolatos elvárások:
- Terjedelem: maximum 1 A/4-es oldal terjedelmű írás

Eredményhirdetés:
2024. április 29-én, event oldalunkon! A kiválasztott 10 párosokat pedig e-mailben is értesítjük, amennyiben pályázata e-mailen érkezett!
Szervező: Felelősen Magadért Egyesület (FEME)
• A reggelivel egybekötött beszélgetés helyszíne 09:00-tól: Actor Hotel (Budapesten a IX. kerület, Viola u. 10.)
• Anya-Lánya kerámia workshop helyszíne 11:00-12:30-ig: Apacuka Ceramics Műhely (Budapesten a IX. kerület, Viola u. 31-33.)
További információk: www.feme.hu és https://www.facebook.com/felelosenmagadert
Ne maradjatok le erről az egyedülálló lehetőségről, ahol megünnepelhetitek az anya-lánya kapcsolatotokat, miközben kreatív energiáitokat is szabadon engedhetitek!

Részvételi feltételek:
• Csak anya-lánya történetek megosztásával lehet jelentkezni.
• A jelentkezés és a pályázat beküldésének nyelve: magyar.
• Minden pályázatnak címet kell adni!
• Minden pályázó 1 művel pályázhat.
• A pályamunka lehet: írott történet vagy videó
• A pályázat beküldésével hozzájárulsz, hogy pályamunkádat változatlan formában bemutassuk a FEME felületein (Facebook oldalán, Instagram, YouTube csatornáján, Podcast csatornákán, honlapján), illetve eseményein.
• Ha pályázol, úgy automatikusan elfogadod az Adatkezelési Tájékoztatót és Nyilatkozatot, melyet honlapunkon, ezen a linken is megtalálsz: LINK
• Beküldés névvel vagy anonim módon is lehetséges. Anonimitás esetén a nyereményről való értesítés csak e-mail címen valósul meg, a Facebook oldalunkon csak a nyertes pályamű címe szerepel majd.
• A pályázat beküldésével kijelentitek, hogy győztes pályázat esetén részt tudtok venni a „Hello Girls” élményagyagozás workshopján és az azt megelőző Anyák Napi Sunday Brunchon!, melyen fotó/videó készülhet, melyek a FEME felületein (Facebook oldalán, Instagram, YouTube csatornáján, Podcast csatornáján, honlapján) kerülnek megosztásra.

Elbírálás:
• A pályázati anyagokat a FEME szakértői (https://feme.hu/index.php/magunkrol) értékelik, és választják ki a díjazottakat egyéni, szubjektív szempontok alapján.
• Maximum 10 páros kerül kiválasztásra.

Jutalom a kiválasztott anya-lánya párosok számára:
Részvételi lehetőség a FEME „Hello Girls” élményagyagozás workshopján és az azt megelőző Anyák Napi Sunday Brunchon!

Várjuk szeretettel minden anya-lánya páros jelentkezését, hogy együtt ünnepelhessük az anyák napját, és együtt alkossunk maradandó emlékeket!

Az egészség a teljes testi, szellemi és társadalmi jólét állapota, vagyis a mentális egészség egyértelműen az egészség szerves része. A mentálisan egészséges ember felismeri a saját képességeit, meg tud birkózni a stresszel, rugalmasan kezeli a változásokat, és hozzá járul a közösség életéhez. Bár pszichés állapotunkat belső és külső tényezők egyaránt befolyásolják, az bizonyos, hogy mi magunk sokat tehetünk azért, hogy jól legyünk!

A közelmúlt eseményei, mint például a COVID-19 világjárvány, az orosz-ukrán háború, az energiaválság és az infláció, megingatták a mindennapi valóságot, az emberek elvárásait és jövőbe vetett bizalmát. Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetszennyezés, világméretű válságot okozhatnak a közeljövőben, amitől a fiatalok szoronganak a leginkább. A fokozódó digitalizáció, a demográfiai változások és a munkaerőpiac radikális átalakulása is hatalmas kihívással jár minden korosztály számára. Mindezek összessége súlyosbította a mentális egészség amúgy is alacsony szintjét Európában.

Mit tehetünk, hogy jól legyünk?

Relaxáció: Törekedjünk arra, hogy minden nap legyen egy olyan időszak, amikor pihenhetünk, relaxálhatunk. A megfelelő mennyiségű, minőségű, mélységű, folytonos alvás elengedhetetlen a mentális egészséghez. Alvászavar, esetén érdemes szakemberhez fordulni!

Önismeret: A mentális egészséggel kapcsolatos ismereteink bővítése, és olyan készségek fejlesztése, mint az empátia, az önismeret, az önbizalom segít megbirkózni a nehézségekkel. Amennyiben módunk van rá, kerüljük a toxikus környezetet és az olyan emberek társaságát, akik elveszik az életkedvünket.

Digitális eszközök: A digitális eszközöket és a közösségi médiát kifejezett körültekintéssel, tudatossággal használjuk! Továbbá, csak annyi időt „lógjunk” a neten, ami feltétlenül szükséges. Reggel, egyből a felébredés után ne nézzük meg az email-eket, ne kezdjünk el chatelni; ahogyan este lefekvés előtt sem tesz jót, ha egy digitális eszköz képernyőjét nézzük.

Egészséges táplálkozás: Kerüljük az egészségtelen, tartósítószerrel teli, tápanyagot nem tartalmazó ételeket. Az étrendünk tartalmazzon zöldséget, gyümölcsöt, a magas rostfogyasztás miatt télen is napi 2,5-3 liter folyadékot kell inni! Az alkohol, bár rövid távon csökkenti a stresszt, hosszú távon káros mind a testre és a pszichére is. Az alkohol, a dohányzás és a pszichoaktív anyagok használata kerülendő.

Mozgás: Testmozgás hatására endorfin szabadul fel a szervezetben, ami örömérzést okoz.   Télen törekedni kell arra, hogy minél több időt töltsünk természetes fényben és a szabadban! Heti 3-4 alkalommal, minimum 30-40 percet mozogjunk a friss levegőn! 

Szociális kapcsolatok: Találkozzunk minél gyakrabban a barátainkkal, szeretteinkkel! Érdemes minél többet közösségben lenni, és találni egy olyan tevékenységet, hobbyt, ami erre rendszeresen ad lehetőséget.  A szociális kapcsolat megtartó ereje nélkülözhetetlen a pszichés egészség szempontjából.

Segítség kérése: Már enyhe szorongás, kezdődő depresszió vagy bármilyen más a lelket-pszichét érintő probléma esetén is fel lehet keresni a városi kórház pszichiátriáját. Ne várjunk arra, amíg súlyosbodik a helyzet! A szakorvosi rendelésen nincs okunk félni a megbélyegzéstől vagy a kirekesztéstől. Bátran vegyük igénybe az orvosok segítségét, amit a társadalombiztosításunk is támogat, tb-alapon jár az ellátás.

Nem vagy egyedül! – A mentális nehézségek majdnem minden 2. embert érintenek Európában

Egy európai uniós felmérés alapján, az európaiak 46%-ának volt érzelmi vagy pszichoszociális problémája a tavalyi év során. Az elmúlt években végzett EU-s kutatásokból jól látszik, hogy nő a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, félelem, miközben csökkennek a szociális kapcsolatok, és egyre többen magányosak. 2022-ben minden ötödik 16 és 25 év közötti számolt be arról, hogy legtöbbször magányosnak érzi magát Továbbá, egyre többen szoronganak, szenvednek depresszióban, valamint a poszttraumás stresszbetegségek száma is növekvő tendenciát mutat.

A jó mentális egészséghez többek között az oktatásban, a kultúrában, a gazdaságban (pl. munkanélküliség csökkentése), kereskedelemben (pl. az agresszív marketing üzenetek visszafogása) és az egészségügyben lenne szükség átfogó reformokra, amely az állam és a szakpolitikusok feladata. Viszont, a pszichés jólétünkért egyénileg is felelősek vagyunk, hiszen prevencióval, és pár egyszerű életmódváltozással hatalmas eredményeket érhetünk el. Amennyiben a pszichés gondok hátterében nem áll semmilyen agyi eredetű elváltozás, abban az esetben tény, hogy irányíthatjuk a viselkedésünket, gondolatainkat, érzelmeinket, ezzel pedig nagyban befolyásolhatjuk az életünket a külső tényezők ellenére is.

Szánj minden nap pár percet önmagadra, de ha úgy érzed, ez nem elég, és kezdenek összecsapni a fejed fölött a hullámok, bátran kérd szakember segítségét! Ne feledd, nem vagy egyedül, és nem kell szégyellned, ha mentális támogatásra van szükséged.

Forrás:

Comprehensive approach to mental health

Large majority of Europeans consider mental health promotion as important as physical health promotion

Mental health in Europe

ImpleMENTAL Program

Rangos Katalinnal, a FEME egyik alapítótagjával beszélgettünk arról, hogyan tanult meg nemet mondani, és milyen hozzáállással érdemes élni az életünket. Talán már mindenki tapasztalta, hogy sokszor rábólintunk olyan kérésekre is, amelyek teljesítése szembe megy a saját egyéniségünkkel vagy épp boldogságunkkal. Ha pedig az egészségünkről van szó, kiváltképp lényeges, mire mondunk igent.

Mindig tudtál nemet mondani?

Rangos Katalin: „Dehogy! Sokáig nem volt gondom a nemet mondással, a saját érdekeim képviselésével, mivel arra tréningeztek a szüleim, hogy fontos, amit én szeretnék. Diákkoromban is könnyen érvényesítettem a saját koncepciómat szuverén egyénként egy közösségben, amit a gimnázium légköre és struktúrája is támogatott. Amikor elkezdtem dolgozni a legelső munkahelyemen, a Kossuth Rádiónál, akkor változott meg ez a szituáció, ott mindenre igent mondtam.”

Miért?

Rangos Katalin: „Sok minden állt az igenek mögött. A napi hírműsorunk, a Krónika, a műfaj csúcsát jelentette Magyarországon. Egyrészről, meg akartam felelni az elvárásoknak, szeretettem tanulni, új helyzetekben kipróbálni magam, és rettenetesen érdekelt a szakma. Másrészről, alapigényem volt, hogy szeressenek, és fontosnak véltem, ki-mit gondol rólam. Összeírtam, ki az, aki kedvel a szerkesztőségben; ki az, aki nem és miért nem. Majd tudatosan próbálkoztam azzal, hogy elfogadtassam magam velük is. Persze bármit tettem, nem kedveltek meg. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően gyorsan megszereztem a kellő szakmai rutint, viszont közben nyeltem a stresszt, mert mindig mindent megcsináltam. A tanulsága ennek a történetnek az, hogy ez az attitűd nem működik.

Nem kell mindig mindenki kedvére tenni, és ezen nem szabad görcsölni, mert természetellenessé teszi az ember viselkedését, és csak csalódás származik belőle. Ráadásul, a szakmai előmenetel sem a harmóniára való törekvésen múlik.”

A magánéletedet is jellemezte ez a magatartás, dinamika?

Rangos Katalin: „Nem. Otthon, a férjemmel és a gyerekkel mi harmóniában éltünk. Nem kompenzáltam a családban a munkahelyi igent-mondást, de otthon nem is kellett teljesítenem, megfelelnem senkinek. Én sem vártam el a férjemtől, hogy folyamatosan alkalmazkodjon hozzám; mondjuk nem is lehetett volna folyondárként rátekeredni, nem olyan típus... Mi mindig tiszteletben tartottuk egymás határait, nem ültünk egymás nyakán. A gyereknevelés terén pedig olyan sok segítséget kaptunk mindkettőnk szüleitől, hogy a hivatást és családi életet össze tudtuk hangolni, az otthoni létet kalandként éltük meg.”

Mikor tanultál meg nemet mondani?

Rangos Katalin: „Talán ötvenéves lehetettem. Munkahelyet váltottam, vezető pozícióba kerültem, és olyan döntéshelyzetekkel szembesültem, amelyekben az elveimet, a közösség jövőjét, az emberek megélhetését és számos más komoly tényezőt is mérlegelni kellett. Ekkor tapasztaltam meg, hogy nem kell mindennek eleget tenni, mindenre igent mondani, mindenáron megfelelni másoknak. Ezáltal ma már másképp, felszabadultabban működöm. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ebben a nagy felszabadultságban könnyű átesni a ló túlsó oldalára, és mindenre nemet mondani. Az egyensúlyra kell törekedni.”

Mikor mondasz nemet?

Rangos Katalin: „A munkában akkor mondok nemet, amikor nem hiszek benne, vagy nem váltja ki az érdeklődésemet, vagy ha túl nagy erőfeszítéssel jár.  Bízom a zsigereimben, a megérzéseimben is, továbbá pontosan tudom, mi okoz örömet: a »szoftvereim« e tekintetben már gyorsan működnek. A magánéletben mindez még egyszerűbb: azokkal töltök időt, akikkel jól érzem magam. Ahogy pedig korosodom, egyre több a tapasztalatom az egészségüggyel, és azt látom, hogy itt is meg kell tanulni nemet mondani, képviselni önmagad. Hiszen, akkor nem vagy kiszolgáltatott helyzetben, ha tisztában vagy vele, hogy van döntési jogod.”

Milyen döntésekre gondolsz?

Rangos Katalin: „Csupa olyan helyzet van az egészségügyön belül, amiben lehet dönteni. Például, lehet másodvéleményt kérni, ki lehet fejezni az orvosnak a kétségünket a terápiával kapcsolatban, higgadt, normális hangnemben. Vagy például a műtéteknél, kisebb sebészeti beavatkozásoknál lehet kérni altatást. Természetesen ehhez egy minimális tudásra, felkészültségre szükség van. Muszáj informálódni, majd tudatosan dönteni és vállalni az orvos által javasolt kezelést. Tudom, sokan egy alárendelt viszonyba kerülnek az orvosokkal szemben, de mindenkit arra bíztatok, hogy kövesse az ösztöneit, kérdezzen az orvosától, álljon ki magáért, és merjen határozott stílusban beszélni! A felnőtt lét, a polgári magatartás része, hogy lehet igent és nemet is mondani. Éljünk ezzel a jogunkkal!”

 FEME Body Talks eseményén Tari Annamária klinikai pszichológus és Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász beszélgetett Jaksity Katával a nőket értintő generációs problémákról, a fiatalság kultuszának destruktív következményéről és a huszonévesek szexuális, pszichés érettségének diszharmóniájáról.  

A Felelősen Magadért Egyesület (FEME) május 17-én Budapesten tartotta „Body Talks” vagy másképpen az „XYZ-generációs útikalauz a női testi-lelki egészséghez” elnevezésű eseményét. A rendezvényen közvetlen hangulatban beszélgettek a szakértők arról, hogy milyen eltérő kihívásokkal szembesülnek a nők a különböző életkorokban, hogyan lehet felkészülni a női léttel járó folyamatos változásra, és mit jelent nőnek lenni az XYZ-generáció számára.

A generációs nemzedékeket, határsávokat Tari Annamária elsősorban az internet-, a kultúrafogyasztás, a médiahasználati szokások és a születési idő alapján határozza meg: a X-generáció tagjai jelenleg az 50-65 évesek, az Y-generáció a 40-esek és akik a 40. életévükhöz közelednek, a Z-generációsok a 25-30 körüliek, az Alfa-generáció pedig a 2005-2010 után születettek.

Mitől szoronganak a különböző generációk? 

Tari Annamária úgy látja, hogy a közösségi média és az információtechnológia fejlődésének robbanása sok mindent átalakított, például a tízen-huszonéveseknél az okostelefon és az örömérzetet random módon biztosító közösségi médiafelületek algoritmusai komoly addikciót válthatnak ki. A telefon hiánya pedig olyan nyugtalanságot és szorongást generál, amit nehéz kezelni. Az idősebbeknél, akik az offline-világban nőttek fel, ez a függőség, bár jelentkezhet, a személyiségben nem okoz annyi érzelmi változást, mint a fiatalabbaknál. „A negyvenesek-harmincas és a huszon- és tizenéves nők/lányok egyik legfőbb szorongása a folyamatos rivalizáció és monitorozás miatt, a külső megjelenéssel kapcsolódik, sok esetben problémát mutathat az önelfogadás, az elégedettség érzésének fenntartása.”

Dr. Katona Renáta szerint az ötven éves nők a menopauza testi és lelki tüneteitől és az alkotóképeség esetleges stagnálásától szenvednek leginkább. „Az ötveneseket érintő menopauza nemcsak elszakadás a ritmustól, hanem a nőt komplexitásában érintő kritikus életszakasz, de erre rárakódik még az öregedéshez kapcsolódó társadalmi stigmatizáció, a koralapú előítéletek.  Ugyanis az infokommunikációs tér folyamatosan olyan hamis üzeneteket közvetít felénk, hogy ezzel a természetes folyamattal szemben fel kell vennünk a harcot: fiatalnak lehet és kell is maradni, meg kell felelni egy szépségideálnak. Sokszor a munka területén is éri a nőket társadalmi diszkrimináció a koruk miatt.

Fontos, hogy ezeket az előítéleteket, hiedelmeket, kirekesztést megváltoztassuk!

Sem a nőiségünkből, sem az emberi értékünkből a termékenység megszűnése és néhány külső változás nem von le semmit. A belső világunk, az életút, amit bejárunk ötven éves korunkra, magunk mögött hagyva már rengeteg megfelelési és bizonyítási kényszert, az a bölcsesség és tudás, amit megszereztünk, az összes megküzdött akadályunk adja az identitásunkat és az önbecsülésünket.”

A fiatalság kultusza

Tari Annamária hangsúlyozta, hogy meglehetősen erőssé vált a „fiatalság kultusza” megatrend. „Vizuális korszakban élünk, és ez sok változást hozott. A nők közötti rivalizáció mindig létezett, de nem mindegy, hogy milyen mértékben: a saját jó érzéseinket egyre inkább kizárólag a másik leértékeléséből szerezzük, a panaszkodás által kapcsolódunk egymáshoz.” A klinikai szakpszichológus szerint a „fiatalság kultuszából” következő önértékelési deficit számos nőnél megfigyelhető: sokan nem tudják magukat elfogadni, nem tekintenek magukra értékes nőként, ami érzelmileg az öndestrukció felé sodorhat, ha valakinek nincs stabil önbecsülése.   

Az érettség ideje

A FEME „Body Talks”-on a szakértők szóba hozták az érettség kérdésének problematikáját is. Dr. Katona Renáta elmondta, „biológiai értelemben egy mérföldkő, hogy mikor jön meg az első menstruációnk.  Ez átlagosan 11-13 éves korban történik, így bizonyos értelemben a serdülők testileg érettnek nevezhetőek. A szabályos ciklussal rendelkező kamaszlányok termékenyek, tehát teherbe tudnának esni, de mentálisan még éretlenek. A biológiai érettség előrébb került, de a pszichés és a szociális érettség kitolódott. Az intellektuális érettséget sokan az „érettségi” időszakára teszik, de sok országban inkább a 21. életévet jelölik meg.

A pszichológiai érettség, amikor már saját kialakult elveink szerint hozzuk meg döntéseinket, és felelősséget tudunk vállalni magunkért és partnerünkért, sokszor még ennél is később alakul ki.”

Tari Annamária hozzátette, hogy a 15-22 éves lányok körében egyre gyakoribb, hogy belemennek érzelmileg megterhelő szexuális aktusokba. Az, hogy ez ne történjen meg, meg kell tanítani a fiatal lányoknak mit jelent a női méltóság; egy nőnek milyen erőforrásokkal, milyen tulajdonságokkal kell bírnia ahhoz, hogy kialakítson önmagának egy jó, de legalább „elég” jó életet, amiben nem a tökéletes a cél.   

Mindezek mellett, a rendezvényen szó esett többek között a gyereknevelésről, a lassú offline gyerekkor fontosságáról, az anya-szerepről, a huszonévesek megértéséhez vezető útról, a különböző életszakaszokban jelentkezhető nőgyógyászati problémákról, a generációkban eltérő házassághoz való viszonyról és a kapunyitási pánikról is.

A FEME „Body Talks” a nagy sikerre való tekintettel ősszel tovább folytatódik: a következő esemény október 18-án, Szegeden kerül megrendezésre, ahol a változókor kihívásairól beszélgetünk majd Iványi Orsival, menopauza kutatóval. További részletek és jelentkezés az Egyesületünk honlapján és Facebook oldalán lesznek elérhetőek szeptember közepétől.

Addig is, ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok, vagy beszélgetnétek szakértőinkkel, írjátok meg nekünk a feme@feme.hu címre.

„Hivatása volt az élet” – egy bába története

Liptay Imrénét életében hatalmas szeretet és tisztelet vette körül, ami nem véletlen, ugyanis mindent megtett a szülő nőkért és az újszülöttekért, mindemellett tanított, kórházat, mentőállomásokat hozott létre. Élettörténete nemcsak megható, de példaértékű is.

 Bábaság – változások a 20. században

A születést segítő asszonyokra mindig szükség volt, és megbecsülés övezte őket. Az orvostudomány fejlődésével egyre több rendeletben szabályozták ezt a foglalkozást, annak érdekében, hogy minél több szülő nő juthasson megfelelő ellátáshoz. A 19. század végén már minden 1500 főnél több lakossal bíró településnek előírták, hogy legyen saját bábájuk, aki mindig elérhető. A bábasághoz megfelelő tudás ekkor még anyáról lányára szállt; ez a 20. század elején változott meg, amikor már bábaképzést kellett elvégezni ahhoz, hogy valaki bábaként dolgozhasson. A bábák számára előírás volt a személyi higiénia napi fenntartása: a ruhájuknak mindig frissen mosottnak, a kezüknek mindig ápoltnak, tisztának kellett lenni, hiszen bármikor hívhatták őket egy szüléshez. A bábák munkáját szeretet és tisztelet kísérte, szinte családtagnak számítottak az adott településen, még az újszülött keresztelőjén is részt vettek. A bábák feladatai közé tartozott a terhesség gondozása, a születés levezetése, a gyerekágyas nő látogatása, ápolása; szükség esetén az újszülött gondozása és az alapvető háztartási tennivalók elvégzése is. A század középén egyre inkább elterjednek az úgynevezett szülőotthonok, a szülést intézményesítették, a század második felére már szinte minden szülés a kórházban zajlott, amelyet szülész-nőgyógyász orvosok vezettek le.  

Lipi néni  

Liptay Imréné, lánykori nevén Hebrancz Ilona (1903-1990) ebben a változó korszakban, a 20. század első felében kezdett el bábaként tevékenykedni. Orvos szeretett volna lenni, de a család anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé, így az elemi iskola elvégzése után, varrónőként dolgozott Budapesten. Házasságáról, magánéletéről nem tudunk túl sokat, de az biztos, hogy már Liptay Imre felesége volt, és egy kislány édesanyja, amikor Gyömrőre költözött a család. Ilona Gyömrőről járt a budapesti Bábaképző Intézetbe (ez közel egy éves gyakorlati és elméleti képzést jelentett), amit 1930-ban végzett el. A bábaság mellett a körzeti orvos rendelőjében asszisztensként is dolgozott egy ideig. A gyömrői lakosok szeretetük és bensőséges kapcsolatuk kifejezéseképpen, Lipi néninek szólították. Nem lehet tudni pontosan, mennyi szülést vezetett le Lipi néni, egy dokumentum szerint 1956. és 1967. között 114 szülésnél volt jelen bábaként, és mindössze egy magzat született halva.

 A második világháború idején, 1944 novemberében, 15 ágyas kórházat hozott lére. Lányával, Borbálával, és egy barátnőjével együtt látták el a sebesülteket, míg férje a fronton harcolt. Saját pénzéből vásárolta meg a gyógyszereket, valamint amputált, operált, szilánkot szedett, fogat húzott, és egyben ő látta el a halottkémi teendőket is.

1951-ben a Gyömrői Vöröskereszt titkárává választották. Az ötvenes években bábaként dolgozott, mindemellett Ifjúsági Egyesületet alapított, egészségügyi tanfolyamokat indított, a helyi mentőállomás munkatársait tanította, valamint létrehozott további négy mentőállomást is a településen.

1953-ban a Pest Megyei Bíróság elítélte magzatelhajtás miatt, de a jogi eljárás során, öt hónap után, tisztázták és felmentették minden vád alól. Amikor leszállt a vonatról, a gyömrői lakosok virággal a kezükben fogadták, és sorfalat álltak a vasútállomástól egészen a lakásáig. Ez jól mutatja, mennyire szerette, tisztelte a közösség Lipi nénit. Egy gyömrői lakos, Ica néni visszaemlékezése szerint: „Hivatása volt az élet, sugárzott róla az élet szeretete. Mindent megtett a szülő nőkért és az újszülöttekért.”

Liptay Imréné 1967-ben vonult vissza, és már nem dolgozott tovább bábaként. Ebben az időszakban pedig már szokássá vált szülőotthonokban, egészségügyi intézményi keretek között szülni.

Forrás:

H. Molnár Anikó: Liptay Imréné - egy 20. századi magyar szülésznő története

Kabay János és Kelp Ilona véghez vitte azt, amire mások azt mondták, hogy lehetetlen. Megállíthatatlanul kutattak, és a felfedezésük megreformálta a gyógyszergyártást. Rájöttek, hogyan lehet morfiumot előállítani; a módszerüket pedig mind a mai napig, világszerte alkalmazzák.

A morfium gyártásának megoldása központi, égető kérdés volt a huszadik század elején Európában, ugyanis az 1. világháború idején hatalmas hiány keletkezett belőle. Sebesültek ezreinek lett volna szüksége az akkoribban ismert leghatásosabb fájdalomcsillapítóra, de morfiumot csak ópiumból tudtak kinyerni, ráadásul az ópiumot a világ más tájáról szállították Európába, igencsak drágán.  Kabay János és dr. Kelp Ilona közös munkásságának eredménye, hogy forradalmasították a morfium gyártását, ezzel pedig világszerte megoldották a előállításának és hiányának a problémáját.  

Kiemelkedő tehetség és akaraterő

Dr. Kelp Ilona egyenrangú kutatótársa volt férjének, akivel jól kiegészítve egymást nemcsak egy remek házasságot építettek fel, hanem egy hatalmas felfedezést is tettek. Nem véletlen, hogy a „magyar Curie-házaspárként” is emlegetik őket.

Dr. Kelp Ilonának (Kassa, 1897- Sydney, 1970) korán elvesztette katonatiszt édesapját, és 15 éves korától dolgozott azért, hogy ellássa önmagát, valamint, hogy tanulmányait finanszírozni tudja. A budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, „summa cum laude” minősítéssel diplomázott, majd a kémia-fizika doktori címének megszerzése után, 1924-től a Gyógynövény-kísérleti Állomáson kezdett el dolgozni vegyészként.

Itt találkozott Kabay János gyógyszerésszel, akinek az ötlete alapján felfedeztek egy új módszert a morfium gyártásához. Megismerkedésük után egy évvel összeházasodtak (két gyermekük született), és később megalapították az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. Hatalmas felfedezésük után nyolc évvel, 39 évesen Kabay János hirtelen, sérvműtét után keletkező vérmérgezésben elhunyt.

A tragédia után Kelp Ilona egyedül nevelte a gyereket, miközben befejezte az ENSZ Nemzetközi Kábítószer Ellenőrző Bizottsága által kért analitikai eljárás kutatását is, amely a mák morfin tartalmát vizsgálta. A 2. világháború alatt sokszor menhelyen élt és varrásból biztosította a megélhetésüket. Közel 50 évesen tanult meg angolul, majd 1947-ben kivándorolt Ausztráliába. 1970-ben egy sydney-i kávéházban hirtelen, holtan esett össze. 

Tudományos áttörés

A morfin vagy morfium, az egyik leghatásosabb fájdalomcsillapító, görcsoldó, amelynek hatását már az ókorban is ismerték.  A morfint ópiumból állítják elő, amely nem más, mint a mák éretlen, zöld termésének nedve. Az ópium maga viszont nagyon erős narkotikum, az egyik legveszélyesebb kábítószer, a heroin alapanyaga is egyben. A tudósok úgy hitték, morfiumot lehetetlen gyártani ópium előállítása nélkül, csakis az ópiumból kivonva lehet létrehozni azt. Jól felszerelt nyugati kutató laboratóriumok próbálták megoldani, hogyan lehetne morfint előállítani, de nem találtak rá választ.

A Kabay-házaspár viszont megtalálta a megoldást, holott nem rendelkeztek a világ legjobb laboratóriumával és olyan ipari, tudományos összeköttetéseik sem voltak, mint a nagyobb európai intézetek munkatársainak. Ezért is fogadta a tudományos világ teljes megdöbbenéssel a felfedezésüket. 1931-ben bebizonyították, hogy a morfin változatlan összetételben megtalálható az érett mákban is, és a mákszalmából (száraz, csépelt mákból) egy általuk kifejlesztett eljárással igenis lehetséges morfint gyártani úgy, hogy nem szükséges ópiumot előállítani.

Ez nemcsak közegészségügyi szempontból jelentett világra szóló felfedezést, hanem mezőgazdaságilag is: a termelők eladhatták a mákot; és a számukra értéktelen, mezőgazdasági hulladék, a száraz mákszalma alkalmas volt a gyógyszer előállítására.

A Kabay-házaspár felfedezése hatalmas tudományos áttörésnek bizonyult, az eljárásuk pedig elterjedt világszerte, és mind a mai napig alkalmazzák a morfium gyártása során.

Emlékezetük

Dr. Kelp Ilona arcképe bekerült a Nagy Magyar Vegyészek Arcképcsarnokában, amely a Thury-várban található. Kelp Ilona naplót írt férjéről, ennek köszönhetően ismeretes Kabay János részletes életrajza. Kabay János életműve a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény alapján a magyar nemzet 56. hungarikuma kitüntető törvényi címet kapta meg.

Forrás: Tiszavasvári Város Önkormányzata: „A nemzetközileg elismert Kabay házaspár: Kabay János és Dr. Kelp Ilona közös tudományos életművének, munkásságának”

A személyi jövedelemadó (szja) 1+1 százalékának felajánlásáról az adóbevallással egy időben, május 20-ig lehet dönteni; később erre nincs lehetőség! Az egyik 1%-ot adhatjuk egy regisztrált civil szervezetnek; a másik 1%-ot pedig valamelyik egyháznak, vallási közösségnek, vagy az adott évben kiemelt költségvetési előirányzatnak is. Nem kötelező felajánlani az 1+1%-ot, illetve úgy is dönthetünk, hogy csupán az egyik vagy a másik 1%-ot ajánljuk fel. Vagyis: támogatunk például civil szervezetet, de egyházat nem, és fordítva is. Amennyiben nem rendelkezünk az 1+1% felett, úgy, az a pénz az állami költségvetésbe kerül.  

Fontos tudni, hogy a 2021. évi személyi jövedelemadót a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) visszatéríti egy bizonyos határig 2022-ben. Ezt sokan már meg is kapták, de ettől még lehet nyilatkozni az 1+1%-ról! Ugyanis, a 2021-es évre nem a befizetett, hanem a levont személyi jövedelemadót számolják.

A Felelősen Magadért Egyesület (FEME) 2021-től közhasznú egyesületnek minősül, ezért a FEME részére is felajánlható az 1%.  Az egyesület tagjai, szakértői teljes szívvel azon dolgoznak, hogy minden lány, nő, anya, nagymama, feleség tisztán lásson abban, mit tehet a saját és szerettei egészségéért. Az egyesület ebben a küldetésében nem ismer tabukat: a szakértők mindenről őszintén, hitelesen beszélnek. A FEME segít többek között a miómával, PCOS-el, menopauzával, hormonális gondokkal, meddőséggel, HPV-vel vagy éppen a szexuális problémákkal küzdő nőknek.

A FEME alapítótagjai-szakértői mindenkit az 1% felajánlására bíztatnak, hiszen érdemes támogatni az egyesület munkáját.

Dr. Katona Renáta, szülész-nőgyógyász: „Az egyesületnél abban segítünk, hogy minden nő választ találjon arra, mit tehet önmagért és az egészségéért. Szerintem, a tudatosság kulcsfontosságú az életben. Fontos, hogy tudjuk, milyen változások zajlanak a testünkben és hiteles információkhoz jussunk. Ezért tájékoztatjuk a FEME közösségét a nőgyógyászati betegségek tüneteiről, az összes kezelési lehetőségről és annak következményeiről.”

Dr. Vesztergom Dóra, szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista: „A legfőbb célom, hogy a meddőségről minél többet beszéljünk, annak érdekében, hogy minél több párnak lehessen kisbabája. Sajnos, a társadalom tudása és tudatossága a gyermekvállalással kapcsolatban rendkívül hiányos. Azt szeretnénk elérni, hogy a gyermektelenség egy tudatos döntés legyen, és ne a megfelelő információ hiányán múljon!”

Dr. Csereklye Andrea, szexuálterapeuta: „A női betegségekkel együtt járó panaszok, például az erős vérzés, a szeretkezéskor tapasztalt fájdalom, a kapcsolatra is rányomhatja bélyeget. Holott, vannak olyan módszerek, amelyek újból örömtelivé teszik az intim együttléteket. Ehhez, először is, beszélni kell a női betegségekről, a tünetekről, és arról, hogyan hat mindez a szexualitásra. Úgy vélem, az a FEME úttörő munkát végez ez ügyben!”

Jaksity Kata, műsorvezető: „Mi nők, hajlamosak vagyunk magunkat hátrébb sorolni, holott időt kellene szánni magunkra! Sok nő tévesen azt hiszi, ha foglalkozik magával, akkor önző vagy rossz anya. Az is a célkitűzéseink közé tartozik, hogy hangsúlyozzuk az Én-idő jelentőségét, és tanácsot adjunk arra vonatkozóan a nőknek, hogyan lehetnek jól.”

Rangos Katalin, újságíró: „A mai nőkre rengeteg hamis információ zúdul, ezért nagyon fontos, hogy hiteles emberekkel közvetítsük az ismereteket. Én úgy vélem, a nők leginkább egymásnak hisznek. Én pedig hiszek abban, hogy a nőknek össze kell fogniuk. Az egyesületnél mi azzal tesszük a legtöbbet, hogy megmondjuk a nőknek milyen lehetőségeik vannak. Ezt pedig érdemes támogatni.”

Városi Ágnes, könyvelő: „Sokan nem tudják, hogy ha nem döntenek az egy százalék felől, az az állami költségvetésbe kerül. Jobb tehát, ha felajánljuk, hiszen így tudjuk támogatni az olyan egyesületeket is, mint a FEME. Az legnagyobb érdemünk, hogy azokról a női betegségekről is nyíltan beszélünk –például meddőség, változókor–, amelyeket még mindig stigmaként kezel a társadalom. A tabuk lebontása hatalmas munka, és ezt csak közösen tudjuk megtenni!”

Fontos információk

Az 1+1%-ot számos módon fel lehet ajánlani; leegyszerűbben elektronikus úton e-SZJA webes felületén keresztül, de postai úton is be lehet küldeni. Ezzel kapcsolatban minden információt ITT találsz. 

Most Rajtad a sor: Ne csak kövesd, támogasd is szakértőink munkáját – legyen 1%-kal több felelőségvállalás!

• Név: Felelősen Magadért Egyesület
• Adószám: 18946220-1-42

Dr. Klein Éva világhírű magyar rákkutató, világszemléletével és a munkásságával bebizonyította, hogy érdemes tanulni, dolgozni, aktívnak maradni egy egész életen át. Felfedezéseinek köszönhetően új kutatási irányok, tudományos központok jöttek létre.

„Egy bizonyos balanszot ad az életemnek az, hogy tudománnyal foglalkozom. Két okból. Az egyik, hogy mindenütt otthon vagyok. A másik, hogy mindig azt hiszem, hogy amit csinálok, annak van jelentősége. Mert akármilyen kicsit is hozzárak az ember a tudományhoz, annak van jelentősége” – nyilatkozta dr. Klein Éva 2015-ben.

Élete – hogyan vezetett az egyik dolog a másikhoz?

Dr. Klein Éva, leánykori nevén Fischer Éva 1925-ben született Budapesten, a Pál utcában egy polgári, zsidó családban. Világszerte elismert sejtbiológus, immunológus, virológus, rákkutató, a biológiai kutatások egyik legmeghatározóbb személyisége. Jelenleg Svédországban él, 96 éves. Aktív életszakaszában a legfőbb kutatási területét a rákos megbetegedések, a daganatok által kiválasztott immunválaszok jelentették.   

Zsidó származása miatt, Magyarország német megszállása alatt rejtőzködni kényszerült. Leginkább barátok, ismerősök segítségével élte túl a vészterhes időszakot, valamint Szirma Sándor professzornak is sokat köszönhet, aki a Pázmány Péter Orvostudományi Egyetem Szövettani Intézetében bújtatta el. A háború után, 1945-ben a Szegedi Tudományegyetem orvosi karán kezdte el a tanulmányait, majd abbahagyta, mert színésznő szeretett volna lenni. Egy kis idő elteltével, meggondolta magát és ismét beiratkozott az orvosira, ezúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemre.

Későbbi férjével, dr. Klein György sejtbiológussal a Balatonnál ismerkedett meg egy Pázmány egyetemi kutatócsoport által. A társaság egy romos villában töltötte az idejét, ahol három szék volt csupán, holott ők hatan voltak. Ezért, egy hosszú deszkát fektettek le egy-egy székre, hogy azon két ember tudjon ülni. Az élet úgy hozta, hogy kettejüknek kellett osztoznia egy széken és folyamatosan egyensúlyozni a deszkán. Saját bevallásuk szerint, néhány óra elteltével az ismeretségük szenvedéllyé alakult. Csupán nyolc napot töltöttek a Balatonnál, ezután dr. Klein György Stockholmba utazott, ugyanis ösztöndíjat kapott a stockholmi Karolinska Intézettől, és a tumorbiológiai osztály kutatója lett. Mikor pár hónapra rá hazalátogatott, egyből összeházasodtak: dr. Klein Éva ekkor huszonkét éves volt. Házasságkötésük után mindketten Svédországba emigráltak, és dr. Klein György haláláig (2016) együtt éltek, együtt dolgoztak. Három gyermekük született, egy fiú és két lány.

Tudományos eredmények

Dr. Klein György és dr. Klein Éva közösen dolgozott a stockholmi intézetben, közös munkájuknak és erőfeszítéseiknek köszönhető a daganatos betegségek során létrejövő sejtkárosító folyamatok feltérképezésében elért eredményeik. A sejtek rosszindulatú elváltozásait, a daganatképződést tanulmányozták, a vírusok daganatképző tevékenységét vizsgálták. Együtt fedezték fel, hogy az  Epstein–Barr-vírus (a herpeszvírusok családjába tartozó vírus) a nyirokrendszer daganatos betegségét okozhatja. Továbbá vizsgálták a Burkitt-limfómát (rosszindulatú daganatos betegség) és leírták, bizonyították azt a folyamatot, amely során kialakulnak a daganatok. Mindezek a kutatások hatalmas mértékben hozzájárultak a daganatos betegségek megértéséhez és kezeléséhez.

Dr. Gergely János immunológus fogalmazta meg, milyen óriási hatással bírt a Klein-házaspár a világra. Ekképpen írt róluk, amikor 2005-ben tudományos konferenciát rendeztek a tiszteletükre Budapesten és Stockholmban: „A szervezők … igyekeztek bemutatni korunk e két nagy biológusának hihetetlen kisugárzását és vonzerejét, a tudományos életben szokatlan önzetlenségét, ötletáradatát, mellyel fiatal és tapasztalt kutatók munkásságát közvetlenül vagy közvetve irányították, befolyásolták. Nyitottságukat, befogadókészségüket, amelynek eredményeként a világ minden részéből odasereglő fiatal tehetségeknek adtak a szó legnemesebb értelmében otthont, tanították, irányították, nevelték őket. Megszámolni sem könnyű, hogy hány magyar kutató neve szerepel a tőlük kikerült közleményekben, és hány hazai tudós mond Klein Györgynek (G.), Évának (É.), vagy mindkettőjüknek köszönetet azért, mert lehetővé tette, segítette, irányította, kritizálta munkájukat. Eközben nemcsak egy világviszonylatban kiemelkedő tudományos központot teremtettek meg, hanem új kutatási irányokat indítottak el.”

A magyar irodalomi hagyomány ápolása 

A házaspár nemcsak természettudománnyal, hanem irodalommal is foglalkozott. Dr. Klein Györgynek jó pár esszéje és fordítása jelent meg; dr. Klein Éva pedig számos verset fordított svéd nyelvre, többek között József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső és Kányádi Sándor műveit.

Elismerések

Dr. Klein Éva a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a Magyar Mikrobiológiai Társaság, a Magyar Immunológia Társaság, az Izraeli Immunológiai Társaság, a Svéd Rákkutatási Tanács, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1986-tól 1993-ig az orvosi és fiziológiai Nobel-díj-bizottság tagja is volt.

1960-ban Klein Györggyel megosztva megkapta a Bertha Goldblatt Teplitz-díjat, 1975-ben a New York-i Rákkutató Intézet Tumorimmunológiai Díját, 1978-ban Björken-díjat, 1983-ban pedig Erik Fernström-díjat. Továbbá, a Nebraskai Egyetem és az Ohiói Állami Egyetem díszdoktora.

Forrás:

MTA-Klein György és Éva 80 évesek

MTA tagsági leírás

Klein&Klein: How one thing has led to another

Semmelweis Egyetem: Dr. Klein Éva

Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy száz évvel ezelőtt egy nő beiratkozzon az orvosi egyetemre, férfiak közé, egyedüli nőként. Steinberger Sarolta megalázó körülmények között végezte el az egyetemet: a férfi mosdót kellett használnia, a cselédbejárón közlekedett és folyamatosan gúnyolták. Senki nem hitte, hogy a nőkből tényleg lehetnek orvosok.

Száz évvel ezelőtt, Magyarországon még az a társdalami nézet uralkodott, miszerint a nők minden tekintetben alacsonyabb rendűek a férfiaknál. Lehetetlennek gondolták, hogy a nők képesek ugyanolyan jó eredményeket elérni akár a tudományok vagy a kultúra területén, mint a férfiak; ezért nem is hitték, hogy bármi pozitív hozadéka lehetne a nők oktatásának. A nők nem tanulhattak tovább, nem lehettek például orvosok. A társadalmi szerepük a gyereknevelésre és a család kiszolgálására korlátozódott csupán. A nőket gyerekszülésre és/vagy prostitúcióra tartották „alkalmasnak”. Bédy-Schwimmer Rózsa nőjogi aktivista, újságíró így fogalmazta ezt meg a századfordulón: „A világ elhitte, hogy a női nemnek csakis kizárólag két életcélja lehet: vagy szülni, vagy szülni.”

A nők is lehetnek orvosok

Elsősorban a nők egyenjogúságért vívott harcok következményeként, a gazdasági rendszer változása miatt, valamint számos háborús helyzetnek „köszönhetően” (ahol a nőket is kénytelen voltak bevonni az egészségügyi ellátás minden területébe, például a sebészetbe is) ez a hozzáállás lassan elkezdett változni. Az egyik igen fontos mérföldkőnek tekinthető a nők képzése: 1895-ben vezetik be a nők nyilvános középiskolai oktatását, valamint ugyanebben az évben Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete lehető tette a nők számára, hogy felvételizhessenek a budapesti egyetem orvosi karára. Steinberger Sarolta volt az első nő, aki megragadta ezt a lehetőségét és beiratkozott az orvosi egyetemre.

Megalázó körülmények az egyetemen

Steinberger Sarolta gazdag, zsidó család gyermekeként született Tiszaújlakon 1875-ben. A kolozsvári református kollégiumban folytatta tanulmányait, majd Wlassics rendeletének köszönhetően az orvosi egyetem hallgatója lett. Ekkor ő volt egyetlen nő, aki orvosnak tanult Magyarországon! Az egyetemen nem biztosítottak számára külön mosdót, a férfi WC-t használta, és a cselédbejárón át közlekedett. Állandóan bizonyítani kellett a rátermettségét, tudását a férfiaknak. Gondoljunk bele: az összes professzor és egyetemi társa, mind férfiak voltak, akik általában véve ódzkodtak attól, hogy egy nőből orvos váljon. Az újságokban szinte mindennapos diskurzus folyt arról, vajon a nők valóban alkalmasak-e orvosnak? Több férfi írt arról a véleményéről, hogy a nők az orvosi hivatást nem képesek betölteni, hiszen nincs meg a szellemi kapacitásuk hozzá. Noha a nők évtizedek óta fontos és nélkülözhetetlen feladatot láttak el a betegek ápolásában, a terhesgondozásban, ha szóba került, hogy például gyógyszerészek vagy orvosok szeretnének lenni, folyamatos gúny érte őket. Igencsak nagy bátorságra volt szüksége annak a nőnek, aki minden élcelődés ellenére orvos szeretett volna lenni.

A hivatást választotta a család helyett

Nem csoda, hogy Steinberger Sarolta úgy érezte, választania kell a hivatás és a család között. Soha nem ment férjhez, úgy gondolta kivitelezhetetlen számára feleségnek, anyának lenni, ugyanakkor megbirkózni az orvosi tanulmányokkal is. 1900-ban végezte el az egyetemet, sikeresen letette a vizsgákat, szigorlatokat és megszerezte az orvosi diplomát. Mégsem választhatott szabadon szakterületet, nőgyógyászattal „illett” foglalkoznia, ezért külföldi klinikákon tanult, majd visszatért Magyarországra és szülész-nőgyógyászként dolgozott.

Az elismerésre több évtizedig várt   

Bár a századfordulón nők számára egyre több egyetemi szak lett elérhető, társadalmi elismertségük, megbecsülésük alig-alig változott. Mikszáth Kálmán író is becsmérlően nyilatkozott arról, milyen furcsa, „lehangoló” állapot az, hogy a nők tudományos pályára léphetnek. A két világháború között még inkább előtérbe került az a közvélekedés, hogy a nők feladata elsősorban a családanya és a háziasszony lét. Steinberger Sarolta mindeközben több publicisztikájában próbálta bebizonyítani, hogy nők talán még alkalmasabbak is orvosnak, mint a férfiak. Orvosként a férfiaknál többet teljesítve dolgozott, de ő nem juthatott előrébb. A kor tehetséges férfi orvosai villámgyorsan, szép karriert futhattak be: hamar klinikai tanszékvezetőkké, osztályvezetőkké válhattak. Ezzel szemben Steinberger Saroltát csak húsz év után nevezték ki osztályvezető főorvossá az Országos Társadalombiztosító Intézetben. Orvosi pályájának a történelmi események vetettek véget: az 1940-es években zsidó származása miatt abba kellett hagynia a hivatását. A második világháború után teljesen visszavonulva élt, 1966-ban halt meg.

Emlékezete

Az életéről és munkásságáról kevés történet, adat maradt fenn. Hamvai a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Forrás:

Dr. Bruckner Éva: Az első magyar orvosnők nyomában

Huszadik század  

Kiss László: Medikák a cselédbejáróban, avagy orvostörténeti kuriózumok az emancipáció magyarországi történetéből. (Az elitMed Mozaik kiadványából)

Száz évvel ezelőtt a nők nem tanulhattak tovább, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nőből is lehet orvos. Hugonnai Vilma mégis elérte ezt, első női orvosként dolgozott, és egész életében a női egyenjogúságért harcolt.

Hugonnai Vilma 1847-ben született grófi családban és egy hatalmas kastélyban nőtt fel Nagytétényben. A kor szokásainak megfelelően elvégezte a leánynevelő intézetet, majd 18 évesen férjhez ment egy földbirtokoshoz. Hugonnai Vilma egész kicsi gyermekkorától tudta, hogy orvos szeretne lenni, de ez megvalósíthatatlannak tűnt, hiszen nő nem lehetett orvos Magyarországon. Hugonnai Vilma végül mégis az első női doktor lett! Élete során nem csak egyéni bátorságról és hitről tett tanúbizonyságot, a női egyenjogúságért vívott harca a többi nő életét is megváltoztatta.A nők csak gyereknevelésre alkalmasak 

A 19. században az az általános meggyőződés uralkodott, hogy a nők fizikailag és szellemig is alacsonyabb rendűek a férfiaknál. Úgy hitték, hogy a nőknek gyakorlatilag egy feladatkörük lehet: a család kiszolgálása, a gyereknevelés. A kor szellemét befolyásoló férfiak vélekedése szerint, a nőknek nincs jelentős társadalmi értékük, a művészethez, tudományhoz, kultúrához nem képesek hozzáadni semmit. Ebből következően, a nők nem iratkozhattak be semmilyen egyetemre Magyarországon, sőt Európa legtöbb országában is ez volt a helyzet. Ha valaki nőként diplomát kívánt szerezni, akkor ezt olyan országban tudta kivitelezni, ahol nők is részt vehettek a felsőoktatásban. Ha egy nő orvosi egyetemre szeretett volna járni, ahhoz leginkább Angliába, Svájcba vagy Amerikába kellett utaznia.

Bár megszerezte a diplomát, mégsem lehetett orvos

Hugonnai Vilma 25 évesen döntött úgy, hogy Zürichbe megy orvosi egyetemre. Hitt abban, hogy képes elvégezni az egyetemet minden rá váró nehézség ellenére is, és egyszer orvos lehet belőle: „Az embernek hinnie kell önmagában, nem is szabad másban hinnie, csak önmagában”^[1].

Az egyetemi beiratkozáshoz akkoriban a férj beleegyezésére volt szükség, amit Hugonnai Vilma meg is kapott, viszont anyagi támogatást nem. Továbbá, az akkor hatéves kisfiát is a férjére kényszerült hagyni.  Nehéz körülmények között élt, mégis elvégezte Svájcban az egyetemet, letette az összes vizsgát, megvédte az orvosi disszertációját, lediplomázott és 1880-ban jött vissza Magyarországra, hogy megkezdje orvosi pályafutását. A neves egyetemen szerzett diplomája ellenére, mégsem praktizálhatott Magyarországon, mivel Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter elutasította a diplomájának honosítását: nem értett egyet azzal, hogy a nők egyenjogúak legyenek a férfiakkal!

Mivel nem tudott orvosként dolgozni, elvégezte a bábaképzőt, bábaként kereste a kenyerét, és elvált a férjétől.

Mindig megvédte a nőket, nem félt a nyilvános vitáktól

Hugonnai Vilma életében egy hatalmas fordulat történt, amikor 40 évesen férjhez ment Wartha Vince vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, akitől a következő évben egy kislánya született. A férje győzte meg és támogatta Hugonnai Vilmát abban, hogy hagyja abba a bábaságot és az energiáját a nők egyenjogúságának kivívására fordítsa. Hugonnai Vilma rendszeresen vitába szállt azokkal a neves politikusokkal, irodalmárokkal, tudósokkal, akik nem hittek abban, hogy a nők alkalmasak a szellemi pályákra, illetve azokkal, akik nem hitték, hogy a nők jó orvosok lehetnek. A nők jogegyenlőségéért harcolt, valamint részt vett a nők képzésében: tanított betegápolást, gyermekgondozást, gyermekvédelmet, háztartás- és egészségtant.

 Az első női orvosunk

Végül, Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete nyitotta meg a nők előtt a budapesti és a kolozsvári egyetem bölcsészeti és orvosi karát 1895-ben. (A többi egyetemi pálya továbbra sem vált elérhetővé a nők számára.)  1897-ben Hugonnai Vilma diplomáját – többszöri kérésére – elismerik: ötvenévesen avatják doktorrá. Innentől kezdve orvosként rendel és dolgozik; ő az első női orvos Magyarországon.

61 éves korában hatalmas tragédia éri, betegségben meghal az akkor húsz éves lánya, Vilma; férje rá hat évre szintén távozik az élők sorából. Ekkor, 1914 augusztusában, 67 évesen katonaorvosnak állt, és a nőket arra buzdította, hogy jelentkezzenek betegápolóknak. 1922-ben halt meg Budapesten.

Emlékezete

(Fotó: FEME)

Hugonnai Vilmának köszönhető, hogy Magyarországon nők is orvosi pályára léphettek, és elfogadták őket orvosként Magyarországon. A Semmelweis Egyetem megalapította a Hugonnai Vilmáról elnevezett díjat. Több regény is született az életéről, számos iskola őrzi a nevét, valamint Budapesten egy teret neveztek el róla, utolsó lakhelyét VIII. kerületben (Bíró Lajos utca 41.) emléktábla jelöli, hamvai a Fiumei Úti Sírkertben találhatók.

Forrás:

Dr. Bruckner Éva: Az első magyar orvosnők nyomában

Róder Imre Könyvtár: Hugonnai Vilma

^[1] Kristó Nagy István (szerk.): (1983): Bölcsességek könyve. Gondolat, Budapest.

A Kivételes Nők cikksorozatunkban olyan nőket mutatunk be, akik életükkel bebizonyították, hogy a nők erősek, bátrak és mindenre képesek. Elsőként Kossuth Lajos legfiatalabb húgának regényes életét mutatjuk be!

Útjára indítjuk a Kivételes Nők sorozatunkat, ugyanis szeretnénk olyan nők életét elmesélni, akik változást hoztak és jobbá tették a világot, még akkor is, ha ehhez számos akadályt kellett leküzdeniük. Olyan nőket mutatunk be Nektek, akik nemcsak a saját korukban értek el kimagasló eredményeket az orvostudomány, a nők képzésének a területén, hanem tevékenységükkel lehetővé tették, hogy a jövő nemzedéke teljesebb életet élhessen.

Kossuth Zsuzsanna méltán ilyen ikon, hiszen megszervezte a katonai kórházakat, fáradhatatlanul járta az országot, felhívást intézett a nőkhöz. Mindezt úgy, hogy korán elveszítette a férjét és a legkisebb gyermekét; bebörtönözték, majd el kellett hagynia az országot. Csupán 37 évet élt, de munkája, szellemisége a mai napig példaként szolgál mind a nők, mind az egészségügyben dolgozók számára.

Egy különleges lány

 A Kossuth-házaspárnak egy fia – a jól ismert Kossuth Lajos – és négy lánya született. A legfiatalabb gyermek, Kossuth Zsuzsanna, 1817. február 17-én jött világra Sátoraljaújhelyen. Rendkívüli eszes lány hírében állt, akit a közélet és a politika már kiskamaszként foglalkoztatott. Több nyelven beszélt és Lajos bátyja jogra tanította – állítólag Zsuzsanna volt Kossuth Lajos kedvenc húga.

Kossuth Zsuzsanna 19 évesen már tudósításokat írt a megyegyűlésekről, majd „végig nézte” ahogy Kossuth Lajost ellenzéki tevékenysége miatt több évre letartóztattatják, miközben édesapjuk agyvérzésben meghal. Miután Kossuth Lajos kiszabadult, feleségül vette képviselőtársa, Meszlényi Rudolf lánytestvérét, Teréziát. Kossuth Zsuzsanna pedig beleszeretett Meszlényi Rudolfba, 24 évesen férjhez is ment hozzá és két lánygyermekük született. Férjével együtt sokat tettek azért, hogy az emberek tudatosan vásároljanak, és amennyiben lehet, hazai terméket (például magyar kelmét és ne külföldi textilt) vegyenek. Így kétségkívül mondhatjuk, hogy megelőzték a korukat!

Hét év boldog házasság után Rudolf váratlanul, egy agyhártyagyulladás következtében meghalt. Zsuzsanna ekkor épp várandós volt a harmadik gyermekükkel, egy kisfiúval. Kismamaként teljesen egyedül maradt a gyerekekkel, illetve a férje által hátrahagyott adóságokkal. Ekkor már 1848-at írunk, és Zsuzsanna úgy dönt, hogy elutazik a bátyja után Debrecenbe.

Elképzelhetetlen munkabírás – a katonák ápolásának szentelte magát

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kirobbanásakor minden katonai vezető számára világossá vált, hogy nem lehet sikeres hadjáratokat folytatni akkor, ha nincs utánpótlás és nem gondoskodnak a sebesült katonák ápolásáról, felépülésükről. Ezért, 1849 áprilisában Kossuth Lajos a húgát (aki ezen a téren már bizonyított és kórházi tapasztalattal rendelkezett) nevezte ki az ország összes tábori kórházának főápolónőjévé, főfelügyelővé. Ne felejtsük el, hogy abban az időszakban nem fogadták el a nőket vezetőkként, hátrányos helyzetben voltak a férfiakhoz képest minden tekintetben!

Ezért is óriási teljesítmény, hogy a kinevezését követően Kossuth Zsuzsanna három hónap alatt 72 tábori kórházat létesített. Meghatározta, melyek a kornak megfelelő kórházi felszerelések; megszervezte, hogy minden kórházban legyen folyamatos gyógyszer és kötszer ellátás. Megalapította a betegápoló egyleteket, amelyekben a nők segédkeztek: kötszernek alkalmas lepedőket, gyolcsokat gyűjtöttek össze.

Menekülés

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után Zsuzsanna számára is a menekülés maradt az egyedüli opció az életben maradásra. Külföldre szeretett volna menni, viszont csak Nagyváradig sikerült eljutnia a Kossuth családnak (Zsuzsannának, az édesanyjának, a lánytestvéreinek és a gyermekeinek). A menekülés közben legkisebb gyermeke, az akkor egy éves Rudolf betegségben, a karjai között halt meg.

A Kossuth család először orosz fogságba került, majd 1851 telén Haynau katonái bebörtönözték Zsuzsannát a lánytestvéreivel együtt. Fél év raboskodás után pedig azzal a feltétellel engedték őket szabadon, hogy az egész családnak azonnal el kell hagynia Európát. A halálos ítélettől az olyan osztrák katonatisztek vallomása mentette meg őket, akik magyar kórházba kerültek sebesültként, és megfelelő ellátást kaptak; nem számított, hogy az ellenséges csapatokhoz tartoztak.   

Zsuzsanna úgy tervezte, hogy a családjukkal követik Kossuth Lajost, és Amerikába emigrálnak, de ehhez rengeteg pénzt kellett összegyűjteniük. Egy rövidke ideig Brüsszelben tartózkodtak, ahol megtanulta a csipkeverést és egy csipkeverő műhelyt nyitott. Édesanyja Brüsszelben időközben meghalt, akit csak az éjszaka közepén temethettek el az osztrákok követelése miatt. Nagy viszontagságok árán 1853-ban kijutott az Egyesült Államokba, ahol folytatta a csipkeverő vállalkozását. Nem sokkal később, 1854. június 29-én, 37 évesen, tüdőbetegségben halt meg.

A Magyar Ápolási Egyesület emlékdíjat alapított a tiszteletére. Számos egészségügyi szakközépiskola viseli a nevét országszerte, valamint közterületek, szobrok őrzik nevét és alakját. 

Forrás: Magyar Ápolási Egyesület rövid és hosszú beszámolója Kossuth Zsuzsannáról

Egyre több pár szembesül azzal a problémával, hogy nem sikerül könnyen gyermekes családdá válniuk, a kívánt terhesség elmarad, nem jön a kisbaba, akire már nagyon vágynak. Sokan fordulnak meddőségi specialistához és sokan választják az örökbefogadást is. Mindeközben, sokszor hiányzik a megfelelő lelki támogatás, valamint az információk tömkelegét rendszerező, összefogó szaktanácsadás.

Endrédi Anita, Hidvégi Edina és Buza Zsófia az ELTE Meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadói képzésének elvégzése után alapította meg a MeRÖ Alapítványt, miután felismerték, milyen nagy szükség lenne erre a munkára; ők egyénileg is megtapasztalták, milyen az, amikor várat magára a régóta vágyott baba. 

Buza Zsófiával, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadóval, coach-csal beszélgettünk arról, hogyan és miben tud és szeretne az alapítvány segíteni. 

(Buza Zsófia)

Mi az alapítvány legfőbb feladata? 

Buza Zsófia: „Legfontosabb feladatunkat a meddőség, a reprodukció, és az örökbefogadás területén látjuk el.  A munkánk alapja az edukáció, a szaktanácsadás és a lelki támogatás. 

Úgy gondoljuk, hogy a pszichés támogatás és a szakértő tájékoztatás – a veszteségfeldolgozás, a megküzdés támogatása, a párkapcsolat megerősítése, az érzelmi stabilitás megtartása, a felelős döntéshozatal, a lehetőségek áttekintése – jelentősen csökkentheti a párok stresszes élethelyzetét, oldhatja a szorongást, a bűntudatot. Valamint, visszaadhatja az elveszettnek hitt intimitást, megerősíti a párkapcsolatot, és növelheti azt az érzést, hogy a párok tevékenyen hatni tudnak arra a helyzetre, amelyben élnek; visszanyerhetik az irányítást az életük felett, és ez kellő önbizalmat ad számukra.

Ez a fajta lelki támogatás pedig hozzájárulhat az asszisztált reprodukciós eljárások és az örökbefogadások sikerességéhez. Alapítványunk egyedülálló módon nem csupán részterületeken nyújt szakértő segítséget és pszichés támogatást, hanem komplex szemléletet és szaktudást képvisel. Összefogjuk a meddőség, az asszisztált reprodukció és az örökbefogadás területéhez kapcsolódó lehetőségeket, biztosítva ezzel a szakmailag ellenőrzött információk áramlását, és az átjárhatóságot a különböző szakterületek között.”

Miért éreztétek szükségét annak, hogy létrehozzatok egy ilyen alapítványt? 

Buza Zsófia: „A MeRÖ Alapítványt azzal a céllal hívtuk életre, hogy szakértő segítségére lehessünk azoknak a családoknak, akik nehézségekkel küzdenek a gyermekvállalás útján. Sokan el sem tudják képzelni, hogy mekkora lelki teher hárul egy párra, miközben a családdá válás akadályokkal teli útját járja; és mennyi veszteséggel, reménnyel, fájdalommal jár mindez. Mi, a MeRÖ Alapítványnál mind úgy érezzük, hogy ehhez rengeteg akaraterőre, hitre, »merőségre« van szükség, amit nagyon tisztelünk és becsülünk minden párban. Úgy gondolom, hogy mindhármunkat évek óta foglalkoztatott az a kérdés, hogy hogyan tudnánk valahogy átadni azt a tapasztalatot, amit tanulmányaink és életünk során, a saját sorsfeladatainkkal is megküzdve megéltünk és megtanultunk.

Mindhármunknak az volt az álma, hogy egyszer családot alapítsunk, szülővé váljunk. Azután, ahogyan ez mindnyájunk életében, más és más módon, de valóra vált, mi tovább álmodoztunk! Mégpedig arról, hogyan tudnánk mindazt, amit mi átéltünk, segítő tudássá formálni és átadni másoknak. Utunk során pontosan láttuk azt, hogy hiánypótló lehetne hazánkban az a munka, amit mi szeretnénk folytatni: a meddőséggel küzdő és az örökbefogadó pároknak nyújthatunk a családdá válás folyamatában olyan segítséget, amely specifikusan, új szemlélettel, nekik és róluk szól. Így született meg a MeRÖ Alapítvány létrehozásának az ötlete és formálódott a mai napra már kézzel fogható valósággá.” 

Mi az, amiben leginkább tudtok segíteni, és jellemzően mivel keresnek fel benneteket?

Buza Zsófia: „Elsősorban olyan párok keresnek meg bennünket, akik a családdá, szülővé válás folyamtában elakadtak, akadályba ütköztek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem csak a világon, de Magyarországon is egyre több embert érint ez a kérdés! Ez részben az életmódunkra, a változó biológiai folyamatokra, részben a megváltozott társadalmi lehetőségekre és elvárásokra vezethető vissza. Ez a tendencia pedig, úgy látjuk, hogy évről évre, sajnos egyre csak romlani fog. Így egyre több párnak lesz szüksége valamilyen megsegítésre. Bizalommal fordulhatnak hozzánk a meddőségi kezelésekben éppen résztvevő, vagy az arra készülő párok. Azok, akiknek valamiért nem születhetett eddig gyermeke, vagy donor sejt segítségével válhatnak szülőkké, azok, akik az örökbefogadás útján járnak, illetve azok, akik ily módon már családdá váltak és kérdéseik vannak, vagy támogatásra van szükségük. 

Szolgáltatásaink között szerepel az asszisztált reprodukciós eljárással, donor segítségével született vagy örökbefogadott gyermeket nevelő szülők támogatása is; hiszen ezekben a családokban vannak olyan plusz szülői feladatok, amelyek esetleg nehézséget okozhatnak, például a gyermek történetének kommunikációja.” 

Gyakran próbára teszi a párkapcsolatot, ha nem jön könnyen a baba. Párkapcsolati tanácsadással is foglalkozok? 

Buza Zsófi: „Igen, ha nem is a klasszikus értelembe véve. Nagyon fontos feladatunknak tartjuk, hogy a párokat támogassuk abban, hogy újra egymásra találjanak. Sokan nehezen dolgozzák fel azt, hogy nem természetes úton jön, vagy nem úgy jön a baba, ahogyan azt egykor elképzelték. 

A párok gyakran nem találják a szerepüket a helyzetben, eltávolodnak a saját vagy a korábban, talán helytelenül berögzült képtől, amit a férfi és a női identitásról képzeltek; maguktól és végül egymástól is. Fontosnak tartjuk a szülővé válás segítését. Szeretnénk kísérők lenni ezen, a gyakran évekig tartó, úton, legyen szó a meddőségről vagy örökbefogadásról. Szeretnénk lelkileg támogatni, meghallgatni a párokat, hogy elűzzük a magány érzését, közösen is vállaljunk »merőséget«. Vagyis, feltenni a fel nem tett kérdéseket, és együtt keresni a válaszokat, a megoldásokat.” 

Hogyan lehet felvenni veletek a kapcsolatot? 

Buza Zsófia: „Szerencsére a párok sok esetben kézről kézre adják az elérhetőségünket. Az egyéni és a közös munkánk során is azt tapasztaljuk, hogy a legfontosabb hírvivőink azok a párok, akikkel már együtt dolgozunk, már bejártuk a közös utunkat. Már megtalálható a MeRÖSzaktanácsadást a Facebookon és az Instagrammon is. Illetve a weboldalunkon, a  meroalapitvany.hu oldalon is olvashatnak rólunk bővebben, és tájékozódhatnak az aktuális programjainkról, induló csoportjainkról. Bízunk abban, hogy egyre több olyan előadást és programot is tudunk majd szervezni, ahol még több ember ismerhet meg bennünket és találják meg velünk együtt azt az utat, amely valóra válthatja az álmaikat.

Nagyon fontos, hogy a MeRÖ Alapítványnál mi a meddőséggel való megküzdést és az örökbefogadást két különböző útnak tekintjük, még akkor is, ha a szülővé válás és a gyermek utáni vágy közös. Mindkettő folyamán más és más feladattal kell megküzdenie a pároknak, más életfeladatokra kell felkészülniük és máshogy válnak majd családdá is, még ha vannak is jócskán hasonlóságok. Éppen ebből adódóan az akadályok és küzdelmek, és persze a megküzdési stratégiák is eltérőek, így a segítségnek is egyénre szabottnak kell lennie.”

A változókor vagy klimaktérium a nőket érintő, egyénenként változó hosszúságú, hozzávetőleg a 45 éves kortól 60 éves korig tartó átmeneti időszakot jelöli. Tudj meg róla mindent infografikánkból!

Jaksity Kata régóta keresi arra a választ, hogyan lehetne örömtelibben élni, hogyan lehetne pozitívabban gondolkodni, úgy hogy ne a külső körülmények, történések befolyásolják a pszichés jóllétünket. Miután Kata nemrég végezte el a Yale Egyetemen a Jóllét Tudományát (Science of Well-being) kurzusát, most megoszt velünk néhány hatékony technikát, amit érdemes megfontolni.

A pozitív gondolkodás, a tudatosság, a boldogság mibenléte annyira foglalkoztatja Katát, hogy a több hónapos külföldi, online kurzus után még egy mindfulness-coach képzést is elvégzett, illetve folyamatosan tanul és gyakorol. Arra kértük, hogy mesélje el, miért foglalkoztatja ez a téma, és osszon meg velünk pár tippet is, amelyek segíthetnek a mindennapok során!

Jaksity Kata: „Rég elindultam már az önismereti úton. Mindig érdekelt, hogyan lehet a körülményektől függetlenül pozitívan gondolkozni. Volt egy olyan életszakaszom, amikor borzasztó rosszul voltam több éven keresztül folyamatosan, annyi tragédia történt. Jártam pszichológushoz, de úgy éreztem nem elég. Ez vezetett el a mindfulness-technikák elsajátításához, a meditációhoz, a pszichés jóllét fejlesztéséhez. Mivel szeretek tanulni, ezért egyre inkább belemélyedtem ebbe a témába, egyre több tanfolyamot végeztem el, és egyre inkább kikristályosodott bennem, hogy érdemes még több energiát fektetni ebbe az ügybe. Természetesen rengeteg gyakorlat van, ezért az a legjobb, ha személyesen tudunk tanulni valakitől; mindenesetre pár, igen hatékony és egyszerű technikát megosztok most. Ezek nálam mind beváltak, ezért őszintén hiszem, hogy másnak is segíthet.”

1. Tudatos étkezés

„Az étkezésnél az ételre figyeljünk! Ne csacsogva, a telefont nyomkodva vagy tévénézés közben együnk, hanem csendben, kizárólag az ételre koncentrálva! Vagyis, figyeljük meg az étel ízét, állagát és rágjunk meg jól minden egyes falatot. Ránézhetünk arra is, milyen gondolatokat, érzelmeket vált ki belőlünk az étel. Mire mondjuk, hogy »ezt szeretem, ezt nem szeretem«, és tulajdonképpen miért akarunk többet enni, ha már jól laktunk. Ha így étkezünk, érezni fogjuk, milyen kevés étel is elegendő ahhoz, hogy az éhség megszűnjön. Az étkezéssel ne az legyen a célunk, hogy tele együk magunkat! Ez csak egy rossz szokás, semmi egyéb. A tudatos étkezés fogyókúránál kifejezetten hasznos, csak ajánlani tudom! Nyilván nem eszünk mindig egyedül, mivel sokszor a családdal, ebédelünk, vacsorázunk, de meg lehet beszélni, hogy az étkezés első negyed órájában csendbe legyünk és kerüljük a felesleges beszédet.”

2. Hálanapló

„Minden nap (vagy egy héten egyszer is lehet) írjuk le, mi az az 5 pillanat, ami örömet szerzett nekünk, amiért hálásak vagyunk. Ezzel a technikával gyorsan belátható, hogy nem nagy eseményekben kell keresnünk a boldogságot. Fontosnak tartom, hogy mindenképpen szedjünk össze 5 dolgot, ekkor ugyanis jobban átgondoljuk az életünket. A kislányom is elvégzi ezt a gyakorlatot: megkérem este, hogy soroljon fel 5 jó élményt a napból. Ez nekem is segít, hiszen újból és újból meggyőzödöm arról, milyen apróságoknak is lehet örülni. Mi, felnőttek teljesen belevesztünk az anyagi javak hajszolásába, állandóan jár az agyunk, alig látjuk meg az élet örömteli perceit, aztán persze csodálkozunk, hogy miért nem vagyunk boldogok.”

3. Meditáció légzésfigyeléssel

„Sokakban az a tévhit él, hogy egy óráig kell lótuszülésben meditálni. Ez nem igaz. Öt perc is bőven elég, hasznos, hiszen nem az időtartam számít. Nem is lehet úgy elkezdeni a meditációval való foglalkozást, hogy már az elején egy órát akarunk ülni. Ennek így semmi értelme nincs, csak feszültséghez vezet. A meditáció lényege a koncentráció, amely során ráeszmélünk arra, hogy a gondolatok okozzák bennünk a zűrzavart. A koncentráció által csökkentjük a gondolatok hullámzását, ezáltal nyugszunk meg. Kezdők számára az egyik legjobb gyakorlat a légzésfigyelés. Erre is többféle technika létezik. Ami nekem nagyon bevált, az az, hogy a belégzés alatt elszámolok négyig, majd bent tartom a levegőt szintén négyig, majd kifújom négy számolásra, aztán megint elszámolok négyig mielőtt megint levegőt vennénk. Ezt elég, ha kettő-öt percig végezzük. Biztos vagyok benne, mindenki rájön majd, mennyire szuperül segíti a feltöltődést és milyen hatékony. Fontos, hogy a gondolatokat ne címkézzünk, ne csámcsogjunk rajtuk, de ne is akarjuk elkerülni, hiszen azok egyszerűen csak vannak. Ha ezt belátjuk, a gondolatoknak nem lesz már hatalmuk felettünk. Ezt mindenki megtapasztalhatja!”

4. Gondolatcsere

„Sokszor alkalmazom a gondolatcsere technikáját, miszerint kicserélünk egy negatív gondolatot egy pozitívra. Ezáltal is remekül megfigyelhető, hogy mennyire beazonosítjuk magunkat egy gondolattal. Ha tudatosítjuk a negatív gondolatot, megvizsgáljuk a helyzetet, majd kicseréljük egy pozitívra, akkor már egy hatalmas lépést tettünk a jóllétünkért. Elmondok egy saját példát. Nemrég behívtak az egyik tévécsatornához egy reggeli műsorba, ahol felkértek, hogy beszéljek ezekről a technikákról, illetve főzzek valamit. Amikor közeledett a tévés szereplés időpontja, azt éreztem, szorongok, de fogalmam sem volt mi váltja ki, ezért végigpörgettem magamban a lehetséges okokat. Rájöttem: a főzés miatt aggódok. Tizennégyéves korom óta sürgök-forgok a konyhában, szinte mindent el tudok készíteni, mégis azon emésztettem magam, hogy ha nem az én tűzhelyemen készítem el az ételt, akkor talán elrontom, kudarcot vallok, leégek, megszégyenülök. Ezt a gondolatot cseréltem ki arra, hogy ha nem sikerül az étel, akkor sincs baj, hiszen mindenki hibázik, mindannyian emberek vagyunk. Másrészről, mindenképp jól fogom érezni magam, ugyanis arról beszélhetek, amit szeretek, és számomra ez a célja a műsorban való részvételnek.”

5. Testi jóllét

„Tagadhatatlan, hogy jobban tudjuk fejleszteni a pszichénket, ha a testünk nem fáj, nem vagyunk betegek. Ezért is fontos a helyes táplálkozás és a mozgás. Ez utóbbira szeretnék kitérni kicsit. Én jógázom, gerinctorna gyakorlatokat végzek, valamint sokat sétáltatom a kutyámat. A mozgás, amellett, hogy hozzájárul az egészségünkhöz, szintén fejleszti a tudatosságot. Például kutyasétáltatás alatt kiválóan meg lehet figyelni az érzékszervi tapasztalatokat. Vagyis, milyen illatot érez valaki, mit lát, a bőrén milyen hőmérsékletet tapasztal, mit hal, milyen íz van a szájában, a kezével mit tapint éppen. Minél inkább tudatos valaki, annál inkább fókuszáltabb, és annál inkább képes a jelenben megmaradni. Ha nem a múlton rágódunk, vagy a jövőn aggódunk, hanem megmaradunk a jelenben, akkor láthatjuk, hogy a boldogság elérhető közelségben, mindig itt van számunkra.”

Dr. Csereklye Andreával, a FEME szexuálterapeuta szakértőjével beszélgettünk arról, hogy a praxisában látottak alapján mi a személyes véleménye a válások okairól, valamint a szex nélküli házasságáról.

A válások számáról Magyarországon, a 19. század vége óta vannak adatok. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Statisztikai Tükör című tavalyi kiadványából az derül ki, hogy először az 1940-es években ugrott tízezer fölé a válások száma, majd az 1960-as évek közepétől már húsz ezer körül döntöttek a különválás mellett, a 80-as évek végén pedig volt, hogy a harmincezret is megközelítette. Azóta csökkenő tendenciának lehetünk tanúi, és húsz ezer körül ingadozik az egy évben történő válások száma. Tehát, azt láthatjuk, hogy folyamatosan sok a válások száma, de ez a szám nem növekszik. Persze azt még nem tudjuk, mit hoz magával a pandémia időszaka…

FEME: Mit gondolsz, leginkább mi állhat a válások hátterében?

Dr. Cserekelye Andrea: „Úgy vélem, sok minden az életciklusváltáskor történik. Vannak meghatározó korszakaink, ilyen például a fiatal felnőttkor, a gyermek születése, a serdülőkorú gyermekkel együtt élő család évei és még sorolhatnám. Szerintem az egyik ciklusból a másikba lépés során sokaknak talán nem sikerül az, hogy az új körülményekhez alkalmazkodjanak. A párkapcsolati és a családi rendszerben történő változásokkal normatív krízis alakul ki, amiben meg kellene találni a férjnek és a feleségnek is az új működési modellt. Ez nehéz feladat, mert alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz, az aktuális élethelyzethez, valamint nekünk is követni kell az egyéni fejlődési folyamatunkat a saját ritmusunknak megfelelően.”

FEME: A KSH adataiból az is látszik, hogy inkább idősebb életkorban bontják fel házasságukat a párok. Míg 1990-ben a nők többnyire a harmincas éveik elején váltak el, a kétezres években ez inkább a negyvenes korosztályra jellemző. Te hogyan látod ezt?

Dr. Csereklye Andrea: „Szerintem egyre tudatosabban választanak az emberek párt, viszont akárhogyan is nézzük, nem ugyanazok vagyunk negyvenévesen, mint akik húszévesen voltunk. Változik a hobbink, a világlátásunk, esetlegesen az elveink, a céljaink stb., és már markánsabban látjuk kik is vagyunk, mit szeretnék. Plusz az életközépi válság is erre az életciklusra esik. Összességében, a válással kapcsolatban nekem az az érzésem, hogy nem a házasságot próbálják meg az emberek átalakítani a megváltozott személyiségüknek megfelelően, hanem egyszerűbb megoldásnak tűnik, azt mondani, hogy »kész, nekem ez így nem jó, jöhet a válás«, aztán persze egy új partner keresése. Csak az a bökkenő, hogy ha még találunk is mást, nincs garancia arra, hogy ő öt év múlva is ugyanolyan jó lesz számunkra. Ráadásul, a fogyasztói társadalmunk személete, a »dobjuk ki-vegyünk egy jobbat«, a párkapcsolatokra is rányomta menthetetlenül a bélyegét.”

FEME: Mindez a változás, amit említettél, hogyan hat a szexuális életre?

Dr. Cserekelye Andrea: „A praxisomból kifolyólag az a tapasztalatom, hogy csak a nagyon egészséges kapcsolat bírja el az élettel járó természetes folyamatokat (például a kisbaba születésének első egy-két évét) úgy, hogy közben boldogan él együtt a pár és szexuálisan is aktívak. Átlagosan, öt-hat év is eltelik úgy, hogy a házasfelek között nincs szex, mire eljönnek terápiára. Sok nőt és férfit hallottam arról beszélni, hogy imádja, szereti a párját, de már csak, mint albérlőtársak vannak jelen otthon, a szexualitás teljesen eltűnt. A nők a gyereknevelés közben képesek megélni azt a fajta mély, kielégítő szeretetnek az áramlását, ami a gyerekszületés előtt a férfi és a nő közötti kapcsolat sajátja volt. A férfiakra pedig általában az a jellemző, hogy reménykednek, majd megoldódik valahogy a szexuális életük a feleségükkel; eközben persze maszturbálnak, pornót néznek. Sokszor beszéltünk a FEME oldalán, videóinkban már arról, hogy a női és a férfi libidó másképpen működik, másképp történik az orgazmus stb., ezért nagyon tudatosnak és együttműködőnek kell lennie a férjnek és a feleségnek is ahhoz, hogy a szex ne vesszen el, vagy ha igen, akkor újból visszahozzák az életükbe.”

FEME: A KSH kiadványa szerint a „feleségek több mint kétszer akkora arányban szeretnék felbontani házasságukat és kezdeményezik az eljárást a bíróságoknál, mint a férjek.” Mi erről a véleményed?

Dr. Cserekelye Andrea: „A személyes véleményem az, hogy a nők meg tudnak már állni a saját lábukon, nincsenek anyagilag kiszolgáltatva egy férfinak. Ez egyrészről természetesen jó, mert a nőknek nem kell benne maradniuk a házasságban, másrészről hozhat egy olyan gyors elhatározást, egy olyan attitűdöt, hogy bár még lehetne jó irányba változtatni a kapcsolaton, mégis válás lesz a vége. Illetőleg azt gondolom, hogy rengeteg Magyarországon a nőket érintő családon belüli erőszak, továbbá számos házasságban jelen van a szenvedélybetegség, a stressz, a kóros féltékenység és a munkamániás állapot. Most már lehetőségük van a nőknek arra, hogy ne maradjanak benne egy erőszakos, mérgező házasságban; nem kell minden áron tűrniük.”