A Menopauza Világnap alkalmából október 18-án Szegeden tartottuk „Hozd ki a legjobbat a változókorból!” rendezvényünket, ahol igyekeztünk minden tévhitet elhessegetni, ami ezt a mai napig stigmatizált témát érintheti.
Bár még mindig sokan tabuként kezelik ezt a női életszakaszt, a teltházas eseményünk is jól mutatta, hogy mind a változókor előtt állók, mind a menopauza időszakában élők igénylik, hogy hiteles és naprakész válaszokat kapjanak a kérdéseikre. Rangos Katalin, a FEME alapító tagja moderálása mellett Dr. Katona Renáta, szülész-nőgyógyász és Iványi Orsolya menopauza aktivista, a Mindent a változókorról könyv írója, a Magyar Menopauza Társaság tagja beszélgettek erről a sokat vitatott témáról. Mint már a rendezvény elején kiderült, a hallgatóság zöme a perimenopauza szakaszában van jelenleg, és azért jöttek az eseményre, hogy valóban releváns információt hallhassanak az eljövendő változásokról.
A változás kapujában – honnan ismerhetjük fel az első tüneteket?
Elsőként Iványi Orsi mesélt arról, hogyan találta meg új célját, vagyis, hogy menopauza aktivista legyen: „44 évesen fogalmam nem volt arról, hogy mi is a menopauza, és ezt elég kellemetlenül éltem meg, mert jól informált nőnek gondoltam magam, és kiderült, hogy nem voltam az. A perimenopauzában tapasztalt első tüneteim erőteljesebb mentális, mint a fizikai tünetek voltak.
Nagyon-nagyon durva dührohamaim voltak már az utcán is, vagy amikor épp álltunk sorban a pénztárnál. Volt olyan eset, hogy odavágtam a férjemhez a bankkártyát, hogy akkor fizessél, és én egyszerűen kivonultam…
Szóval éreztem, hogy ez nem én vagyok, és elkezdtem erről írni a blogomon, és csináltam egy Facebook csoportot, ahol három nap alatt 500 nő becsatlakozott. Akkor ott ültünk a férjemmel a kanapé szélén, hogy hát most mi lesz? Itt vannak ennyien. Én se tudok még sokat, de nyilván azért vannak itt, hogy még többet megtudjanak róla, vagy hogy együtt tanuljunk róla.”
Dr. Katona Renáta erre rácsatlakozva elmesélte, hogyan néz ez ki orvosi oldalról: „Sajnos azt gondolom, hogy ez még mindig tabusítva van itt, Magyarországon. Nagyon kevesen tudatosak annyira, hogy konkrétan ezzel a panasszal keressenek föl. Sokkal inkább én szoktam rákérdezni. Tehát jön egy rutin, éves vizsgálatra a páciens, és kérdezem, hogy van-e panasza? Nincs. Miközben vetkőzik, kérdezem, hogy nincs hőhulláma? Dehogynem. És az alvása milyen? Hát kettőtől már nem alszom soha. És egyébként a hangulata? Szét tudnék robbanni. Most is, hogy itt kellett várnom fél órát. Már leosztottam az utánam jövőt. Miután a tüneteket feltérképezzük, utána jöhetnek a fizikai vizsgálatok.
Továbbá én azt gondolom, hogy a médiának is van egy nagyon presszionáló hatása, hogy nem szabad megöregedni. Tehát az ömlik ránk az újságokból, a tévéből, influenszerektől, akik harminccal látszanak kevesebbnek, mint ahány évesek – hogy vannak lehetőségek, a tudomány ma már ott tart, hogy vissza tudunk bármit fordítani. És sajnos ennek van olyan üzenete is, hogy egy, nem panaszkodunk, kettő egyre többen szeretnének idősebb korban vállalni gyermeket, akár 40 fölött is. Akik sokszor akkor szembesülnek a hormonális változások első jeleivel, amikor a meddőségi kivizsgálás részeként ezek az ösztrogén és progeszteron eltérések megmutatkoznak.”
Sajnos sok 40-es nő nincs azzal tisztában, hogy a petesejtek nem termelődnek újra, tehát adott petesejt készlettel születünk, ami az életünk során ciklusról-ciklusra megérik, de sajnos ez kimerül, és még ha nem is merül ki, akkor is romlik a minősége. Tehát olyan kromoszóma rendellenessé válik, hogy ritkán eredményez egy egészséges embriót. A férfiak esetében szerencsésebb a helyzet, de 40 éves kor fölött a minőségi romlás ugyanúgy jellemző náluk is, a rendellenességekre való hajlam pedig nő.
Mi jut eszünkbe, ha a változókorra gondolunk?
Abból is látszik, hogy hosszú út áll még előttünk, ahogyan ma a menopauzára gondolunk. A résztvevőket is megkérdeztük, hogy mire asszociálnak, ha erre az életszakaszra gondolnak. A válaszokból sajnos jól látszik, hogy egyetlen pozitív gondolat sem kapott helyet a közösen alkotott virtuális szófelhőben.
(Válasz a résztvevők részéről, amit az esemény alatt zajló interaktív felmérésre adtak, 2. válasz)
Pedig tekinthetnénk erre az időszakra a változás, változtatás korszakára. Bár a testünkben zajló folyamatokat nem tudjuk elkerülni, de tehetünk azért, hogy egy új lehetőségként, egy új korszak kezdeteként tekintsünk ezekre az évekre. Életmóddal, tudatossággal, valamint a tünetek jelentkezése esetén a megfelelő, személyre szabott terápiával sokat tehetünk azért, hogy jól legyünk.
Te mit tennél meg azért, hogy enyhítsd, megszüntesd a változókori tüneteket?
Ezzel a kérdéssel indult a rendezvény 2. blokkja. Meglepő volt látni, hogy előbb vállalnánk a rendszeres sportot, alkohol és dohányzás kerülését, mint a csokoládémegvonást. A szakértők ismertették, hogy milyen kezelési lehetőségek közül választhatnak ma a nők, ha életminőségüket is befolyásoló tüneteket észlelnek.
A beszélgetés során elhangzott, hogy bár 75% észleli a kellemetlen panaszokat, mindössze 20-30%-uk fordul orvoshoz, és csak 1% részesül hormonterápiában, annak ellenére, hogy a tünetek akár hosszú évekig is megkeseríthetik az életüket.
Fontos, hogy minden esetben személyre szabott megoldást kell választani, mindezt egy menopauzában jártas nőgyógyász szakemberrel együttműködve.
(Válasz a résztvevők részéről, amit az esemény alatt zajló interaktív felmérésre adtak, 3. válasz)
Dr. Katona Renáta azt is megosztotta a jelenlévőkkel, hogy milyen életmódváltoztatásokat érdemes önmagunkért tenni, hogy jobban vagy jól legyünk:
- Nagyon fontos a sport, minimum heti 150 perc aktív mozgás, ami lehetőleg kombinálva dinamikus (pl. aerobic) és nyújtással, izomerősítéssel járó mozgásforma.
- Emellett szintén fontos az étrend, az életmód is. Nagyon sok fehérjét kell fogyasztani és szénhidrátból sem mindegy, hogy milyen minőségűt választunk. A mediterrán diéta mellet például már két hét után javulhat az általános közérzet és az alvás, ha ez mozgással párosul, az a legideálisabb.
- Érdemes kerülni a dohányzást, az alkohol és bizony a csokoládé fogyasztását
Végezetül elhangzott a kérdés, hogy ki milyen pozitív gondolatot visz haza magával a rendezvényről, ami – a teljesség igénye nélkül – a következő válaszok érkeztek:
„Nem vagyok egyedül.”
„Van remény 40 felett.”
„Van segítség, csak megkell találni a nekünk megfelelőt.”
Amit pedig a szakértők útravalóul mottóként említettek a vendégeknek a helyszínen és itt most az olvasóknak is: ahogy Orsi a könyvében is írja, a változókor egy nagyon beszédes név, mert itt az ideje, hogy változtass! Változtassa az étrendeden, az életmódodon és legyél aktívabb!
Képek az eseményről:
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) december első napját tette meg az AIDS elleni küzdelem világnapjaként 1988-ban. Azóta, ezen a napon emlékezünk meg az elhunytakról, és a közösségek szolidaritásukat fejezek ki a betegségben élőknek. Az egészségügyi szervezetek, a média pedig hiteles információkkal látja el a közvéleményt annak érdekében, hogy ne tévhitek határozzák meg a betegségről való közvélekedést és a lakosság ne stigmatizálja a betegeket.
"Nagyon
Molnár-Kis Judittal, a Groovehouse énekesnőjével beszélgettünk arról miként élte meg a koronavírus időszakának kezdetét, és mostanában hogyan érzi magát. A népszerű előadóművész több mint egy éve csatlakozott a FEME-hez, ugyanis érintett egy gyakori nőgyógyászati betegség, a mióma kapcsán. Judy fontosnak tartja, hogy legyen egy olyan női közösség, ahol nincsenek tabuk.