A vizelettartási nehézség nőket, férfiakat egyaránt érintő gyakori probléma, mégsem beszélünk róla szívesen. Holott, pár egyszerű szokás megváltoztatásával a kezdetleges, enyhe inkontinencia jól kezelhető.

Az inkontinenciáról, annak kezeléséről Dr. Kovács Béla urológus főorvost és a FEME szülész-nőgyógyász szakértőjét, Dr. Katona Renátát kérdeztük. A szakemberek a beszélgetés során többször, nyomatékosan hangsúlyozták, hogy akár pár csepp, de ismétlődő, akaratlan vizeletvesztés esetén is orvoshoz kell fordulni!

A szakértők elmondták, hogy inkontinenciának a húgycsövön keresztül történő akaratlan vizeletvesztést nevezzük. Tehát, amikor vizelési szándéktól függetlenül ürül ki a húgyhólyagból a vizelet. Az inkontinencia bármely életkorban előfordulhat, férfiaknál és nőknél egyaránt jelentkezhet, viszont a nők esetében jóval gyakoribb, és az életkor előrehaladtával még inkább gyakoribbá válik.

Nincs ok a szégyenérzetre!
A vizelettartási gondokkal a nők általában nőgyógyászhoz fordulnak, a férfiak urológushoz. A nők urogynekológus szakembert is felkereshetnek, aki a nőgyógyászat és az urológia szakterületén egyaránt jártas. A lényeg, hogy foglalkozni kell az akaratlan vizeletvesztéssel, és nem szabad „kínosnak” érezni ezt a panaszt, hiszen az nem különbözik más, a testet érintő tünetektől, betegségektől.

Dr. Kovács Béla tapasztalata szerint „sok bátorságot kell összeszedniük a férfi pácienseknek, hogy ezzel orvoshoz menjenek. Az idősebb korosztály tagjai sokszor évekig kínlódnak, míg jelentkeznek az orvosnál, vagy nem is mennek el soha. A páciensek szégyellik ezt a problémát. Én azt gondolom, a férfiak életében egy csepp vizeletvesztés is traumatikusabb, mint a nőknél. Ugyanis, egy nőnél az élete során gyakrabban előfordulhat vizeletvesztés, ezért jobban megtanulja kezelni; míg egy férfinak nincs ilyen tapasztalata. Továbbá, a hölgyek tudatosabban foglalkoznak a vizelési szokásaikkal: gondolnak arra, hogy ne igyanak mértéktelenül, illetve, ha elmennek egy hosszabb előadásra, felkeresik előtte a mosdót. A férfiak messze nem ilyen tudatosak.”

Dr. Katona Renáta hozzátette: „Ez a téma, még mindig hatalmas tabu a nők körében is. Magától nem mondja a páciens, aki vizsgálatra érkezik, hogy van inkontinens panasza, csak ha rákérdezek. Majd kiderül, hogy a tünete szülés óta, már több éve fennáll. Vagy például a menopauza során jelentkező kardiális panaszokat is könnyebben megosztják velem, mint a vizelettartási gondokat. Baráti nexusom van a pácienseimmel, általában hosszabb, több életszakaszon átívelő bizalmi kapcsolat, de a vizelettartási gondjaikat mégsem mondják el spontán.”

Az inkontinencia típusai
A szakértők összefoglalták milyen típusú inkontinenciát különböztetnek meg, valamint elmagyarázták, hogy a megfelelő diagnózis felállítása azért elengedhetetlen, mert csak annak függvényében lehet a megfelelő kezelésben részesíteni a pácienst.

A stressz inkontinencia esetében köhögés, ugrálás, tüsszentés, fizikai terhelés következtében jön létre akaratlan vizeletvesztés. Fontos megjegyezni, hogy a „stressz” szó alatt a hasűri nyomás fokozódását értik a szakemberek, és nem a lelki, pszichés feszültséget. Bizonyos élethelyzetekben ez a típusú inkontinencia gyakrabban jelentkezik, például szülést követően.

„Vannak bizony hajlamosító tényezők is. Ha valakinek rohamos szülése volt, vagy szülést befejező műtétet kellett végezni, abban az esetben az inkontinencia kialakulásának a rizikója sokkal nagyobb. Valamint téves az a vélekedés, hogy csak hüvelyi szülést követően léphet fel inkontinencia. A terhesség alatt a szalagok, amelyek a méhet, húgyhólyagot tartják, megnyúlhatnak, ezért császármetszést követően is vannak inkontinens panaszok” – mondta Dr. Katona Renáta.

A sürgető, sürgetéses vagy késztetéses inkontinencia esetében a beteg akkor is érez vizelési ingert, amikor nincs tele húgyhólyagja, és emiatt sokszor kimegy a mosdóba. Ezt az ingert külső érzetek is behívhatják, például a csobogó víz hangja. Ezt a fajta inkontinenciát gyulladás, húgyhólyag-fertőzés is okozhatja.

A szakemberek kevert inkontinenciát is megkülönböztetnek, amelynél egyszerre van jelen a stressz és a sürgető típusú inkontinencia.

A túlfolyásos inkontinencia egy olyan vizelettartási gond, amely során a húgyhólyag nem tud kiürülni, ezért a túltelődő húgyhólyagból a vizelet kis mennységekben távozik. Ez nőknél általában nőgyógyászati műtéteket vagy bélműtéteket követően alakul ki; a hólyag beidegzésében keletkező zavar hozza létre az akaratlan vizeletvesztést. Férfiaknál ugyanakkor a prosztata közepén elhelyezkedő, jóindulatú sejtek szaporodása olyan akadályt képezhet, amely végül a túlfolyásos inkontinenciához vezet. Ebben az esetben a túltelődő hólyagban olyan nagy nyomás keletkezik, melynek hatására minimális vizelet mennyiség folyamatosan „áttöri a prosztata okozta gátat. A reflex inkontinencia esetében pedig a vizelet inger nélkül folyik el, ennek hátterében idegrendszeri betegség áll.

Annak megállapítására, milyen típusú inkontinenciától szenved a páciens, az orvos alaposan feltérképezi a kórtörténetet, valamint, ha további információra is szükség van, akkor urodinámiás vizsgálatot végeznek az urológián. Sok esetben kéri az orvos a betegtől azt is, hogy vezessen folyadék vagy ún. Vizelési naplót, és betéthasználat esetén ún. betét tesztet (ilyenkor feljegyzendő az üres és vizeletes betét súlya közötti különbség), amely szintén segít a diagnózis felállításában. „A képet tovább árnyalhatjuk azzal, hogy sok betegség (Parkinson-kór, szklerózis multiplex, súlyosabb gerincsérv), illetve bizonyos gyógyszerek, például a vízhajtó hatású vérnyomás csökkentők is befolyásolhatják a diagnózist. Egyszóval nagyon sok mindenre figyelni kell a szakorvosnak”– tette hozzá Dr. Katona Renáta.

Az inkontinencia kezelése
„A kezelésnek bizonyos fokozatai vannak. Az első, az egy konzervatív megközelítés, amely azt jelenti, hogy se gyógyszert, se műtétet, vagyis külső beavatkozást nem kell végezni. Viselkedésterápiát alkalmazzunk. Egy példa erre: ha valakinek sürgető inkontinenciája van, nincs komoly szervi eltérése, egy enyhe fokú incontinentiája van az elvesztett vizeletmennyiséget tekintve, akkor a viselkedésterápia sarokköve, az úgynevezett toalett-tréning. Egy átlagos, 70 kilogramm súlyú páciens másfél liter folyadékot fogyaszt egy nap (a táplálékban is megtalálható folyadékkal együtt), ennek következtében, két-három óránként megy a mosdóba. A tréning azt jelenti, hogy a páciens figyeli az időt, és ha hamarabb jelentkezik nála vizelési inger, mint két óra, akkor megpróbálja elterelni a figyelmét az ingerről, és majd a megfelelő hólyagteltség esetén megy ki a mosdóba. A folyadékfogyasztási szokások javítása is viselkedésterápiás megoldás például, ha csökkentjük a kávéfogyasztást” – magyarázta Dr. Kovács Béla urológus.

Az inkontinencia kezelésére a szakemberek az intim-, gátizomtornát is javasolják. Dr. Kovács Béla hangsúlyozta, hogy „a gátizomtornában jártas gyógytornásszal végzett tornáról beszélünk! Ha valaki saját maga, az internet alapján kezdi el gyakorolni az intimtornát, az nem lesz hatékony. Sőt, lehet, hogy a páciens más izmokat kezd el mozgatni ahelyett, amit kellene.”

A gyógyszeres kezelést általában ún. urge, sürgető inkontinenciánál alkalmazzák, műtéti megoldásra pedig csak stresszinkontinencia esetében kerül sor, ha a három-hat hónapos intimtorna nem hoz javulást.

Mindenképp forduljunk orvoshoz!
A szakértők többször kiemelték, hogy ha valaki akaratlan vizeletvesztést tapasztal, azzal mindenképpen forduljon orvoshoz! Nem számít, hogy egy csepp, pár csepp vagy nagyobb mennyiségű folyadék távozott a húgyhólyagból „véletlenül”.

Dr. Katona Renáta elmagyarázta, miért nem szabad legyinteni a problémára: „Kismértékű vizeletvesztés esetében, a terápiás palettán számos megoldási lehetőség van. Ilyen a viselkedésterápia, az intimtorna, az enyhe elektrostimuláció, laserkezelés, tehát olyan eszközök, amelyekkel elkerülhető a műtét. Másrészről, még ha magától el is múlik, például a szülést követően a vizelettartási nehézség, az a menopauzakor jó eséllyel visszatér súlyosabb formában! Viszont, ha az illető a hólyagtréninget vagy az intimtornát megtanulja a szülés után, és beépíti a mindennapjaiba, akkor kiküszöbölhető vagy enyhébb tünetekkel fog jelentkezni a menopauzakor fellépő inkontinencia.”

További cikkünk az inkontinenciáról:

A női inkontinencia