Gyakori nőgyógyászati probléma, hogy a méh lecsúszik a normál anatómiai helyzetéből a hüvelybement irányába, de a korai felismeréssel, a kezdeti stádiumban ez visszafordítható. A megfelelő tornával és életmóddal pedig sok esetben meg is előzhető!  Felelősen Magadért Egyesületünk szülész-nőgyógyász szakértőjét, dr. Katona Renátát kértük meg, hogy foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat.

 A méhtest a kismedencében, a méhnyak pedig magasan a hüvely felső harmadában, a boltozatban helyezkedik el, de amikor a méhet tartó szalagok megnyúlnak, és/vagy a gátizomzat meggyengül, akkor ennek következményeként, valamint a gravitáció hatására, a méh a hüvelybe süllyed. Ezt nevezik méhsüllyedésnek, orvosi szakszóval prolapszusnak.

A méhsüllyedésnek négy fokozatát különböztetik meg az orvosok, attól függően mennyire mozdul el az eredeti helyéről. Az első két fokozatban a méh még a hüvelyen belül van, míg a harmadik, negyedik fázisban a méhnyak vagy a méh kicsúszik a hüvelyből. A harmadik és negyedik fázis már nem visszafordítható, számos esetben műtétre van szükség, viszont az első két fokozat igen. Ezért nagyon fontos, hogy minél hamarabb észrevegyük a tüneteket, keressük fel a nőgyógyászunkat, és foglalkozzunk a megelőzéssel is!

A méhsüllyedés okai

A méhszalagok megnyúlását, lazulását, a gátizomzat gyengülését kiváltó főbb okok az alábbiak lehetnek:

• Szülési sérülés: például rohamos szülés; patológiás hüvelyi szülés, ide tartoznak a szülést befejező műtétek (vákuum extrakció vagy fogóműtét)
• Túlsúly, kötényhas
• Öröklött családi hajlam kötőszöveti gyengeségre
• Állandó köhögéssel járó betegség, például krónikus tüdőbetegség
• Gyakori székrekedés
• Ösztrogénhiány (leginkább idősebb korban)
• Radikális sebészeti beavatkozás a kismedence területén

Tünetek

„A méhsüllyedés igen gyakori, többször találkozom vele a praxisomban. Általában arról számolnak be a páciensek, hogy valami idegentest érzésük van, vagy valami megjelenik a hüvelybementben. Továbbá nem tudnak ugrálni, sportolni, »valami furcsát« éreznek a hüvelyben, vagy hólyagürítési, székletürítési nehézségeik vannak, esetleg fájdalmasak a szeretkezések” – mondta dr. Katona Renáta, a FEME szülész-nőgyógyász szakértője.

A panaszok között szerepelhetnek:

• Széklet- és vizelet ürítési nehezítettség
• Fájdalmas szexuális együttlét
• Alhasi diszkomfort érzés
• Kismedenceiteltségérzés
• Idegentest-érzés a hüvelyben

Diagnosztizálás

A nőgyógyászati vizsgálat, a kórtörténet pontos felvétele után történik. A nőgyógyász arra kéri a pácienst, hogy köhögjön, préseljen (fokozva ezzel a hasűri nyomást), míg a vizsgáló kéz a hüvelyben van – ezzel az izomzat esetleges gyengeségét figyelik meg. Továbbá részleteshüvelyi ultrahang is szükséges a diagnózis felállításához.

Kezelés

A kezelés módjáról a páciens dönt az orvos szakvéleménye alapján. Az orvosi számos tényezőt figyelembe vesz, így például a megváltozott anatómiát, tüneteket és az életkort is.

Lehetséges kezelési módok:

Megelőzés

„Nem lehet eléggé felhívni a figyelmet a megelőzés fontosságára! A Kristonmódszerrel, medencefenék tornával megőrizhető a gátizomzat funkcionális épsége, a méhet tartó szalagok rugalmassága. Továbbá az elhízás elkerülésére is ügyeljünk, ne várjuk meg míg túlsúlyosak leszünk, hanem igyekezzünk mozgással, egészséges életmóddal befolyásolni a súlyunkat! Ez kiváltképp lényeges, mivel túlsúly estén a szalagok megnyúlnak. Szülés után pedig úgymond kötelező lenne a medencefenék tornája, továbbá közelgő menopauza esetén preventív módon kellene végezni. Mindenesetre bármilyen panasza van valakinek, ne várjon, keresse fel a nőgyógyászát, hiszen minél hamarabb diagnosztizáljuk a méhsüllyedést, annál több esély van a műtét elkerülésére!” – magyarázta dr. Katona Renáta.