Ússzunk, fussunk, sétáljunk, járjunk edzőterembe, vagy épp otthon vegyük rá magunkat a rendszeres testmozgásra. Ez a legjobb stresszlevezetés, ráadásul testünket is harmóniában tartjuk. Ha azonban nem figyelünk a rendszerességre, és random nekiveselkedünk az edzésnek, az sokszor inkább árt a testünknek. Béres Alexandra fitneszedző segít praktikus tanácsokkal a FEME látogatóinak abban, hogyan csináljuk ezt tudatosan.

Van, akinek a mozgás gyerekkorától az élete része, van, aki hirtelen beleszeretett, de olyan is van, aki – súlyos lelkiismeret furdalások közepette – folyton csak elodázza azt. Talán mindannyian éreztük már, hogy a sport csodás érzés. Még akkor is, ha az első lépés sokszor nehéz. A sport felpörget és oldja a belső feszültségeinket. Fontos viszont, hogy legyen sikerélményünk, ne csak az izzadást, küzdelmet, vagy a túlélésért vívott harcot éljük meg. Ha hagyunk egy kis időt magunknak, és tudatosan felépítjük a rendszeres mozgást, akkor csakis örömet és energiát nyerhetünk.

„A legtöbben eleve bele sem kezdenek, csak a rossz érzés van bennük, hogy nagyon kellene a mozgás. Vagy nem kitartóak. Sokszor csak krízishelyzetek indukálják a nekifogást, amikor hirtelen túl fontossá válik a testmozgás, és ez éppen ennyi ideig is tart. Pedig a legfontosabb épp a rendszeresség lenne, hogy az életünk része legyen. Tudom, hogy mi nők sokszor mindent előrébb helyezünk magunknál, pedig jó lenne, ha fél-egy órát szorítanánk egy héten négy alkalommal magunkra. Sokkal több energiával tudnánk végezni a mindennapi dolgainkat, lelkünk és testünk is sokkal nagyobb harmóniába kerülne”— vallja Béres Alexandra, aki tényleg hisz abban, hogy a csoda bennünk van.

„Figyelnünk kell magunkra, ehhez pedig jó, ha szakmai segítséget is kérünk. Egy állapotfelmérés nem nagy teher, sem anyagilag, sem fizikálisan. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, honnan indulunk, és milyen mozgás tesz jót a szervezetünknek. Persze hasznosak az okosórák is, de tudnunk kell, hogy mire figyeljünk. Ehhez sokszor semmi másra nincs szükség, csakhogy lássuk testünk visszajelzéseit. Ne engedjük a pulzusszámunkat az egekbe menni. Ha például a zsírégetés a cél, jó, ha tudjuk, hogy hozzávetőlegesen 120-140 között tartott pulzus zónában az összes elégetett energiánk 60-65 százaléka zsír lebontásából származik, míg ha feljebb szökik, megugrik a pulzus, akkor ez az érték csak 30-35 százalék. Ha mondjuk a kocogás mellett döntünk, ott alapszabály, hogy olyan sebességgel fussunk, hogy lihegve persze, de akár beszélgetni is tudjunk. Kezdetben elég 20-30 perc, aztán emelhetjük az időt és a sebességet is”—ad kézzel fogható tanácsokat Alexandra.

Mindez azért is nagyon fontos, mert csak így építjük a szervezetünket. „Sem a random mozgás, sem a hirtelen túlhajtás nem tesz jót. Tudom, hogy kezdetben nehéz, de türelemmel, kitartással a világ legtermészetesebb dolga lesz az edzés és az is, hogy tudjuk, mikor, mire van szükségünk. Fontos, hogy legyenek kisebb céljaink. De tudnunk kell, hogy nem vagyunk mindig ugyanolyan formában, lehetünk épp aznap stresszesek, fáradtak, álmosak, ilyenkor annyit csináljunk, amennyi még jól esik. Ez egyébként mindig fontos, hogy megtanuljuk, mi az, ami még kellemesen fáraszt el. Ahhoz, hogy a nyirokkeringésünk, az anyagcserénk, a szerveink megfelelően működjenek, jó lenne minden héten háromszor-négyszer kardiózni, kocogni, erőltetett menetben gyalogolni, kerékpározni, görkorizni. Ez lenne az alap. Azt gondolom, hogy nincs olyan sport, vagy mozgásforma, amit nem lehetne ajánlani, mindenki találja meg azt, ami neki a leginkább kedvére való, közelebb áll a személyiségéhez. Edzőként pedig fontos, hogy empatikusak legyünk, és megfelelő érzelmi intelligenciával rá tudjunk hangolódni a tanítványunkra. Ez is egy tanulási folyamat. Én is mindig tanulok. Volt, hogy egy nagyon szép, rendkívül csinos lány jött az órámra és csipkedte a hasát, hogy azt szeretné ledolgozni. Próbáltam elmagyarázni, hogy nem kell és egy kiló mínusz már az arcán is meglátszik. Többet nem jött hozzám. Ma már tudom, hogy el kell kezdeni az edzést és közben már óvatosan elmondhatom a véleményemet. Amennyire minden ember más, nőként is annyiféleképpen vagyunk különbözőek. A mozgás egyben örömforrás is. Hinnünk kell, hogy a csoda bennünk van, amit csakis mi teremthetünk meg”— üzeni Alexandra.